perikópa
perikópa (gör. ’részlet’): a Bibliának a liturgiában bizonyos alkalmakkor felolvasott részlete. – I. A zsinagógai istentiszteleten már a keresztény időszámítás előtt felolvastak szombatonként és ünnepeken egy-egy részt a ® Tórából. Míg azonban az ünnepeken a Tóra megfelelő részét olvasták fel, addig szombatonként egy bizonyos rendszerhez (lectio continua) igazodtak. Palesztinában e módszer szerint 3 év alatt az egész Tórát felolvasták. Ezért a Pentateuchust 154 v. más hagyomány szerint 175 ~ra osztották (némelyek párhuzamot láttak Ábrahám éveivel). Az egész héb. ÓSz 446 (v. 447, ill. 452) ~t tartalmaz. R Kittel Biblia Hebraicája (a 3. kiadástól) minden ~ kezdetét jelzi a héb. S betűvel. Babilóniában egy év alatt végeztek a Tóra felolvasásával. A Pentateuchust 54 ~ra osztották fel. A további felosztás során 669 kisebb ~ keletkezett, az ún. nyíltak (290) és az ún. zártak (379), aszerint, hogy új sorral kezdődnek-e v. sem. A héb. bibliakiadásokban minden kis ~ p (= nyílt) v. s (= zárt) betűvel zárul; a nagy ~ végén viszont 3 p (ppp) v. 3 s (sss) áll. A babilóniai szokás idővel az egész zsidóságban elterjedt. A Pentateuchus felolvasása minden évben a ® sátoros ünnep hete utáni napon ért véget (Tisri hónap 23-án, ezért nevezik az ünnepet „a törvény örömé”-nek), és a következő szombaton kezdődött újra el. A kereszténység előtti időben (vö. Lk 4,16–20) szokássá vált, hogy a Tóra után még a próf.-kból (® kánon) is olvastak fel egy ~t; ezt haftarának nevezték (az ’elenged’ értelmű igéből, tehát záró ~nak tekintették, amivel az istentisztelet befejeződött). Eredetileg a felolvasó választotta ki ezt a ~t, és a terjedelmét is ő határozta meg. A Kr. u. 3. sz.-ban meghatározott napokra meghatározott ~t állapítottak meg; ezeket egy külön haftarakönyvbe gyűjtötték össze, de a zsinagógákban az istentiszteleten próf.-tekercsből kellett őket felolvasni. – A. Guilding némely zsoltárrészletben J. Rabinowitz nézetének igazolását látja, aki szerint a zsidók Palesztinában a zsoltáros könyvet is felosztották 3 évre és a lectio continuához rendelték. Azt a kérdést, hogy a zsoltárok miként kapcsolódtak a 3 éves ciklusba osztott Tóra-~hoz, A. Arens vizsgálta. – II. A keresztény istentiszteleten folytatódott az ÓSz-ből vett ~k zsidó mintára lectio continua formájában való felolvasása, csak később az ÚSz kv.-eivel is kiegészült. A keresztény ünnepek kialakulásával azonban egyre inkább előtérbe kerültek az ünnephez tartozó olvasmányok, úgyhogy a mai misekönyvben (Missale Romanum) – a vízkereszt utáni vasárnapokat, valamint a pünkösd utáni vasárnapok egy részét nem tekintve – szinte semmi nyoma nincs már a lectio continuának. A stációs templomoknak is volt szerepük a ~k kiválasztásában, ugyanígy az arra irányuló törekvésnek is, hogy ugyanazon napnak az olvasmányai összhangban legyenek egymással. Liturgikus használatra ezeket a ~kat egy külön kötetbe gyűjtötték össze (lekcionárium; ha csak ev.-i részleteket tartalmaz: evangeliárium). Ilyen gyűjtemények legrégibb töredékei a 4/5. sz.-ból ismeretesek. A Missale Romanum minden napra legalább 2 ~t tartalmaz (lectio, ev.), de olykor hármat, sőt esetleg többet is; közülük az utolsó ev., a többiek pedig az ÓSz v. az ÚSz más kv.-eiből valók. A ~k újrarendezésekor a lectio continua ismét hangsúlyt kapott.
