saru
saru: Bár Izr. fiai többnyire mezítláb jártak, ismerték a lábbelit. ~juk (Józs 9,5; 1Kir 2,5; Ám 2,6; 8,6) szíjakkal felerősített talp volt (Ter 14,23; Iz 5,27), amely olykor a sarkot is fedte. A szó valódi értelmében vett lábbelit inkább csak az asszír katonák felszerelésének részeként ismerték (9,4). A ~t finomabb kivitelben női lábbeliként említi Ez 16,10; Jud 10,4; 16,9. A szentélyben tilos volt ~t viselni (vö. Kiv 3,5); talán azért, mert tisztátalan anyagból (megölt állat bőréből) készült. – Jelképes használatban sajátos szerep jutott a ~nak. Ha valaki rátette a ~ját valamire, az ezáltal a birtokába került (Zsolt 60,10). A legrégibb időben szokás volt csere v. megváltás alkalmával, hogy az egyik fél levetette ~ját, és odaadta a másik félnek (Rut 4,7 kk.). Ahhoz viszont, aki megtagadta a ® sógorházasságot, gúnyból oda kellett lépni és le kellett venni a ~ját (MTörv 25,8 kk.). – Valaki után a ~ját vinni v. valakinek a ~ szíját megoldani (Mt 3,11) a rabszolga feladata volt. 10,10; Lk 10,4; 22,35: Jézus tiltja a tanítványoknak a ~ viseletét; de Mk 6,9: megengedi. – A murabba’at-i barlangokban talált ~król fölteszik, hogy a középső bronzkorból valók, de ez nem bizonyítható; más leletek biztosan a róm. korból maradtak fenn; ® Maszadában is került felszínre ~.
