só
só: 1. Előfordulása és ~kereskedelem. A Bibliában előforduló Sóváros (® Kumrán), Sós-tenger (® Holt-tenger), Só-völgy (2Sám 8,13; 2Kir 14,7; 1Krón 18,12; 2Krón 25,11; Zsolt 60,2) arra mutat, hogy Palesztinában ősidők óta találtak ~t és kereskedtek vele. Dzsebel-Usdumnál (® Szodoma) az 50 m vastag rétegben és bizarr alakzatokban (Ter 19,26, ® Lót) található kő~t (vö. Sir 22,15) úgy törték; a part sekély vizéből párolták. A Holt-tenger közvetlen környékét a ~ úgy lepi be, mint a zúzmara és veszélyezteti az életet (Jób 39,6; Zsolt 107,34; Jer 17,6), ezért a ~ átok, és a kietlen pusztaságot, a pusztulást jelképezi (MTörv 29,22; Sir 39,23; Szof 2,9; talán ezért szórtak a feldúlt, lerombolt városra ~t: Bír 9,45); az üdvösség idejének látomásában szintén az élet és a termékenység ellentéteként jelenik meg (Ez 47,8–12). A Szeleukidák átmenetileg lemondtak a zsidók javára a ~adóról (1Mak 10,29; 11,35). Ugyanebben az időben kerülhetett Jeruzsálem piacára a ~ Osztracinéből. ® Magdala gör. neve (Tarichea) azt tanúsítja, hogy a Genezáreti-tónál voltak halsózók. – 2. Felhasználása. Ami ízetlen, azt a ~ megízesíti (Jób 6,6), és egyike azoknak a dolgoknak, amelyek a legfontosabbak az ember életében (Sir 39,26). ~t v. kenyeret (amely mindig tartalmaz ~t) enni valakivel, a közösség, sőt a kölcsönösen kötelező barátság jele (vö. Ezd 4,4: „Mivel a királyi udvar sóját esszük, nem tartjuk tisztességes dolognak, hogy elnézzük a király kárát”). Innen érthető a sószövetség kifejezés is (Lev 2,13), a ~szövetség fogalma (2Krón 13,5; Jub 21,11) és az együtt eszik (= sóval etet ApCsel 1,4) szintén. Az újszülöttet ~val (~s vízzel) dörzsölték be (Ez 16,4); ezt a Biblián kívül már források is tanúsítják: Elizeus eljárása teljesen egyedi (2Kir 2,19 kk.). Különleges szerep jutott a ~nak a kultuszban: minden áldozathoz hozzá tartozott a ~ (Lev 2,13; Ez 43,24: égőáldozat; Mk 9,49); az illatáldozathoz (Kiv 30,35) hozzá vegyítették (vö. a róm.-aknál: mola salsa). A perzsák példájára (Ezd 6,9; 7,22) III. Antiokhosz is nagy mennyiségű ~t (375 véka) adott (ZsidTört 12,138–144) a jeruzsálemi kultusz céljára, az államkassza terhére. A Templom belső előudvarában volt egy kamra, ahol a ~t tárolták, egy másik helyiségben pedig az állatbőröket sózták be. Rabbinista források szerint kultikus célokra csak szodomai ~t szabadott használni, amely erős volt és ártalmas (pl. a szemre), úgyhogy féltek tőle. – 3. Az „ízetlen” ~t (Mt 5,13) nehéz megmagyarázni. Értelmezhető úgy, hogy Jézus tisztában volt vele: képtelenség, hogy a ~ ízét veszítse, arra utalt tehát a kifejezéssel, hogy az Isten országáról szóló ev. elpusztíthatatlan. Csak az evangélisták foghatták föl a tanítványok („Ti vagytok…”) ítéleteként (elvetés, eltaposás). De meg kell említeni, hogy van rá eset, amikor a ~ valóban ízetlenné válhat. Az egyik: a kő~ bizonyos alkotóelemei (üledékek) lehetnek olyanok, amelyeknek nincs sós ízük. A másik: a ~lapoknak, amelyeket még a mai arabok is a sütőkemencében az égés meggyorsítására, katalizátorként használnak, néhány év alatt megváltozik a szerkezete (kristály), használhatatlanná válik, így kidobják.
