szülők
szülők: A héb.-ben nincs rá külön kifejezés (rendszerint ’apa és anya’ v. ’akik az életet adták, nemzették’ értelmű szavak helyettesítik), úgyhogy a ~kel kapcsolatos részletek az ÓSz-ben szétszórtan (® atya, ® anya és ® gyermek) találhatók. Összefoglalóan a következőket lehet mondani: a ~ legfontosabb kötelessége a ® nevelés, a vallási életre és a betöltendő feladatokra való előkészítés (Péld 4,3 kk.). A nevelés az apa és az anya közös feladata volt (Péld 10,1; 17,25; vö. 1,8). Külön nevelőre csak a jómódúak bízták fiaikat (2Kir 10,1.5; 1Krón 27,32; vö. Iz 49,23). A Biblia szerzői szigorúságot tanácsolnak (Sir 7,23 kk.); nem szabad sajnálni a testi fenyítést sem (Péld 13,24; 22,15; 23,13; 29,17; Sir 22,6). Főleg a lányokat nevelték szigorúan, hogy érintetlenek maradjanak a házasságig (7,24; 42,9 kk.). Az elnéző bánásmód ártott a gyermeknek, de azért a gyakorlatban gyakran hiányozhatott az erős kéz (1Sám 3,13; 2Sám 13,21). A nevelés alapelvéül a szülői hatalom tisztelete és becsülése szolgált, a cél pedig az ® istenfélelem volt, mint minden ® bölcsesség kezdete és foglalata (Zsolt 111,10; Péld 1,7). A családfő feltárta gyermekei előtt a vallási ünnepek eredetét és értelmét is (Kiv 13,8; MTörv 4,9; 6,7.20 kk.; Zsolt 78,5; vö. 2Sám 1,18). A gyermekre váró feladatokra nevelés a földművelés, a szőlőművelés, az állattartás, a családban hagyományosan űzött mesterség elemi ismereteinek és fortélyainak elsajátíttatásából állt; a részleteket illetően nincsenek adataink; főleg semmiféle iskolázásról nem tudunk. Először a Bölcs tartalmaz bizonyos pedagógiai útmutatásokat. A gyermekek elé a ~ iránti tiszteletet és engedelmességet a boldog élet föltételeként állították a törvény (Kiv 20,12; MTörv 5,16; vö. Lev 19,3), a bölcsek (Péld 1,8; 6,20; Sir 1,8; 6,20; 3,1–16; 7,27 kk.), az ÚSz-ben Jézus (Mt 15,4; 19,19; Lk 2,51) és az apostolok (Kol 3,20; 2Tim 3,2). Nem szabad senkinek apját v. anyját jobban szeretnie, mint Krisztust (Mt 10,37); a Krisztus melletti v. elleni állásfoglalásban a szülői hatalomnak nincs semmi szerepe (10,21; Mk 13,12). A ~kel való szembehelyezkedés súlyos vétség, ill. igazságtalanság (Péld 30,17); aki a ~et megátkozta v. rosszul bánt velük, azt meg kellett kövezni (Kiv 21,15.17; Lev 20,9; Péld 20,20; vö. Mt 15,4 kk.), de a MTörv 21,18–21 szerint csak akkor, ha ezt a ~ maguk kívánták. 27,16: a méltatlan gyermeket megátkozták (vö. Péld 13,24). A szülői hatalom nagy volt; az apa – mint tulajdonával – korlátlanul rendelkezett összes gyermekével, úgyhogy a régebbi időkben akár fel is áldozhatta gyermekét (® áldozat; Ter 22,1 kk.; Bír 11,34 kk.; de a MTörv 12,31; 18,9–12 ellene foglal állást), a lányát pedig felajánlhatta egy idegen vendégnek (Ter 19,8; Bír 19,24; de: Lev 19,29), sőt az is hatalmában állt, hogy halálra ítélje (Ter 38,24).
