tévedés
tévedés, tévelygés, eltévelyedés, tévúton járás: A kifejezés (gör. plané) az ÚSz-ben rendszerint átvitt értelemben szerepel, s az ® igazság útjáról való letérést jelenti. Csak elvétve találkozunk vele konkrét értelemben: a pogányok tévúton járása (2Pét 2,18), akik fölismerték az igaz Istent, de aztán belevesztek saját okoskodásaikba (Róm 1,21), a gonoszok ~e (2Pét 3,17), Bileám ~e (Júd 11), a bűnösök tévelygése (Jak 5,20). A hívők is eltévelyedhetnek, ha a hamis tanítók veszélyes tévtanait (® eretnekség) magukévá teszik (2Pét 2,1), amelyeken itt minden bizonnyal dogmatikai ~eket kell érteni. A ® tévtanítókra és üzelmeikre nézve: 2Pét 2; Júd 3–16. Az Ef 4,14 kk.: Pál a ~sel az igazságot állítja szembe; 1Jn 4,6: itt az igazság és a ~ lelke áll egymással szemben. Mt 27,64; 1Tesz 2,3; 2Tesz 2,11: a ~ ’csalás, megtévesztés, hazugság’ értelmet hordoz.
