tévtanítók
tévtanítók, hamis próféták: A kifejezés csak a 2Pét 2,1: fordul elő, az ÚSz egyébként hamis próf.-nak, álpróf.-nak mondja a ~at. A tanítókkal és próf.-kal (ApCsel 13,1; 1Kor 12,28; Ef 2,20; 4,11) szemben a ~ nem isteni küldetésből tanítanak (Mt 7,15; Lk 6,23), akkor sem, ha Jézus nevében prófétálnak, ördögöket űznek v. csodákat művelnek (Mt 7,22). Egyes ~ keresztények voltak (ApCsel 20,30; 1Jn 2,19) és keresztényként viselkedtek; ők a „báránybőrbe bújt farkasok” (Mt 7,15; vö. ApCsel 20,29). Tanításukkal félre akarják vezetni a hívőket és rombolni akarják Krisztus egyh.-át (vö. Mk 13,22). „Csalók” ezek (2Jn 7) és „antikrisztusok” (1Jn 2,18; 4,1). Pál ap. a ~ról beszél, amikor „áltestvérekről” (2Kor 11,26; Gal 2,4) és „álapostolokról” (2Kor 11,13) szól. – Az ÚSz-ben gyakran találkozunk a ~kal (® eretnekség), s főként a végső idők jelének tekinthetők (Mk 13,22; Mt 24,11; vö. Jel 13,11–17), de a tanításuk nehezen megragadható. Többször zsidózó gnosztikusokról van szó, akikkel Pál ap. a Gal, 2Kor, Fil és Kol-ban harcol. A pasztorális levelek, Szt János, Júdás és Péter levelei, valamint a Jel szintén korai keresztény gnosztikusokat tételeznek föl. Mivel ~ működnek az Egyh.-ban, s tanításuk nem nyilvánvalóan különbözik az igaz tantól, szükség van „a lelkek megkülönböztetésére” (1Kor 12,10; vö. 1Jn 4,2; Mt 7,16.20). A ~ végső elkülönítését a végítélet fogja meghozni (13,41; vö. 7,19).
