Ottó
Ottó – meráni herceg, Gertrudis királyné öccse. Két fivérével együtt a német császár haragja elől keresett menedéket a magyar udvarban, mert bűnrészesnek bizonyultak Fülöp sváb király meggyilkolásában; II. Endre nagylelkűen befogadta és magas méltóságokba helyezte őket. A történeti források vagy nem nevezik meg Melinda csábítóját a három fivér közül, vagy a csanádi érseknek kinevezett Berchtoldot említik. Bánk bán c. tragédiájában Katona a cenzúrától tartva nem akart magas egyházi személyt ilyen szerepben felléptetni, ezért a darabban ~ érzékei gerjednek fel a szép ifjú Melindáért, aki nővérének belső udvarhölgye volt. Az erényes asszony megvetően utasította el epekedését, és Gertrudis is megrótta csábítási kísérletéért, de a kudarc fölötti megvetését is éreztette vele, s így közvetve erélyesebb fellépésre ösztönözte. ~ az ármányos Biberach segítségével érte el célját, nénje számára altató, Melinda számára hevítő port kapott tőle. A jutalmát követelő bűntársat orvul ledöfte; utóbb kis híján szembetalálkozott a haragjában tajtékzó Bánkkal. Egérutat nyert előtte, de így a bán egész indulata a királynéra zúdult; ezért kétszeresen is joggal nevezte gyilkosának öccsét a haldokló Gertrudis. ~ ezután megölt egy polgárt, elrabolva tőle a királyné nála letétbe helyezett hétezer aranyát; utolsó gaztetteként gyilkos merénylőket küldött Melinda után, hogy ocsmány tettének még áldozatát is eltegye az útból, és sietve elhagyta az országot. – Aljas, alattomos és gyáva figura ~; férfiatlan trubadúr-nyögdelését megérdemelten veti meg Melinda. Alakjában az effeminált idegen (NB német) erkölcsöt is láttatja az író, szembeállítva Bánk és az összes többi magyar szereplő férfias keménységével, egyenességével.
