Ottilia
Ottilia – fiatal leány Goethe Vonzások és választások c. regényében. Charlotte unokahúga volt, érzékeny és zárkózott lélek, aki nehezen találta helyét a nevelőintézetben. Amikor nagynénje és annak férje, Eduard2 magukhoz vették, az utóbbi élénk érdeklődést, majd heves szerelmet tanúsított a lány iránt. ~ is egész szívével viszonozta a férfi érzelmeit, de lelkiismerete és erős, önállóságát őrző egyénisége útját állta, hogy a felajánlott boldogságot elfogadja. Eduard távolléte alatt nénje mellett maradt, s mikor ez megszülte kisfiát, véglegesre érett ~ban a lemondás gondolata. Eduard váratlan hazatérése újra felcsillantotta előtte a boldogság reményét, de felzaklatott állapotában a tó vizébe ejtette a rábízott csecsemőt. Többé hallani sem akart házasságról, noha most már nénje is lemondott volna a férjéről; önmagát némaságra ítélte, titokban a táplálékot is megvonta magától, elsorvadt és szelíden kiszenvedett. Szerelmese éppily csendben, erőszak nélkül követte a halálba. – Eduard és Ottilia kölcsönös vonzódása éppoly végzetes és kivédhetetlen, mint a vegyi affinitást mutató elemek összekapcsolódása; a társadalom és az emberi kapcsolatok megkövetelte lemondás felülkerekedhet, de csak az érintettek élete árán. Ezt példázza ~ sorsa is Goethe e késői regényében, amely az érzelmek tudományos igényű boncolását tűzte ki célul; eredeti címe is ezt jelenti: 'cserebomlás'.
