Parsifal
Parsifal [parszifál] – franciás alakban Perceval [perszeval], Wolfram von Eschenbach azonos című lovageposzának központi alakja. Anyja, Herzeloyde királyné a világtól távol, egy erdőben nevelte fel, nehogy háborúban essék el, mint apja, Gamuret lovag. ~ felnővén mégis lovagi kalandokra indult, ám tapasztalatlansága miatt sokat botladozott, míg Artus udvarába ért. Ott sikeres párbajt vívott, és megtanulta a lovagi élet szabályait. Újra felkerekedett, megszabadította ellenségétől Kondwiramur királynőt, elnyerve szerelmét és kezét. Újabb kalandos útján eljutott Monsalvat várába, tanúja lett a szent Grál titokzatos szertartásának és Amfortas király szenvedésének, de a lovagi erkölcs szabályait félreértve nem tette fel a részvétteljes kérdést, amellyel a királyt megválthatta volna szenvedéseitől. Artus lovagi köre befogadta, de a Grál küldötte, Kundry rádöbbentette, mit mulasztott el balgaságában; tőle tudta meg azt is, hogy anyja belehalt bánatába az ő távozása miatt. ~ kétségbeesetten bolyongott a világban, megrendült Istenben való hite; éveken át reménytelenül kereste az utat Monsalvat várához. Számtalan hősi kalandban volt része, lovagokkal vívott, szörnyekkel csatázott. Aztán Amfortas bátyjától, az agg Trevrizent remetétől megtudta a Grál történetét, és hogy milyen magasztos hivatást látnak el lovagjai. Végül Kundry hírül adta neki, hogy Isten őt választotta a Grál királyának, s elvezette őt a szent várba. Most már ~ megszabadította szenvedéseitől Amfortast, és elfoglalta a trónt. Magához vette feleségét, Kondwiramurt is; fiai közül idővel Lohengrin követte őt a Grál királyi székében. – ~ története a breton (tkp. brit) mondakörhöz tartozik, és életútja érintkezik Artus király köreivel, de sem alkata, sem törekvései nem illenek az udvari lovagszellem konvenciói közé. Mélyebbről indul, a szűzies balgaság állapotából, és magasabbra tör, az élet méltó célját, az egyéni üdvözülést keresi, és ettől semmi sem tántoríthatja el. Jellemének nagy ívű fejlődése a későbbi „nevelési regényt” elővételezi. Történetét először a francia Chrétien de Troyes dolgozta fel; az újkorban Wagner operája tette igazán ismertté.
