Áthág, megszeg
Áthág, megszeg Valamely rendelkezés, előírás, törvényileg megszabott magatartási kötelezettség be nem tartása, ill. az ilyen rendelkezések által meghatározott keretek átlépése. Markánsan az Isten által adott előírásokra, a SZÖVETSÉGre, ill. TÖRVÉNYre vonatkozik a B-ban. Ilyenformán e fogalomkör esetében a törvény, ill. a szövetség korlátozó keretek közé szorító jellege a hangsúlyos. Az áthágás, megszegés fogalmát mind az ÓSZ-ben, mind az ÚSZ-ben olyan szavak fejezik ki elsősorban, amelyek jelentése eredetileg fizikai értelemben vett átlépést fejez ki, így a cábar, ill. a g. parabaszisz. Az ÚF alkalmilag más, a törvény, ill. a szövetség megszentségtelenítését, be nem tartását kifejező szavakat is fordít az áthág, megszeg formában.
A megszegés fogalma csak elvétve szerepel emberek magánkapcsolatának a vonatkozásában (Ez 17,11kk; Ézs 33,8). Bizonyos esetekben konkrét rendelkezésekre, ill. egyes emberek Isten elleni engedetlenségére vonatkozik (Józs 7,15; 1Sám 15,24; Ez 44,7; vö. 4Móz 15,31). Az Isten parancsolatát megszegő embert ki kell irtani (4Móz 15,31). Az áthágás, megszegés fogalma leggyakrabban Izráellel, mint néppel, és az Istennel kötött szövetséggel kapcsolatos. Akkor is elsősorban a szövetség áll a középpontban, ha rendelkezésekről és parancsolatokról van szó, ugyanis ezek is a szövetség kereteibe illeszkednek. Ezekben az esetekben általában nem részletező módon szerepel a kifejezés, illetve ha a megszegés konkrét módozatai a szövegkörnyezetben fel is vannak sorolva, a hangsúly azon van, hogy Izráel megszegi magát a szövetséget, ami egyértelműen a legsúlyosabb bűnnek számít, és ítéletet von maga után. Izráel egész történetét végigkíséri a szövetség megszegésének folyamata (3Móz 26,15; 5Móz 31,16; 2Kir 18,12; 2Krón 24,20; Zsolt 119-126). Az emiatti ítélet mindenekelőtt a PRÓFÉTÁK kijelentésében erős (Jer 11,10; 31,32; Hós 6,7; 8,1; Dán 9,11). Ugyanakkor az is ismételten hangsúlyossá válik, hogy Izráel szövetségszegésére Isten nem válaszol hasonlóval, ő mindvégig megtartja a szövetséget (3Móz 26,44; Bír 2,1; Zsolt 89,32kk). 5Móz 31,16kk szerint Isten megbünteti, sőt időlegesen el is hagyja népét a szövetségszegés miatt, de magát a szövetséget nem bontja fel. JEREMIÁS és EZÉKIEL próféciájában különösen hangsúlyossá válik, hogy Izráel sorozatos szövetségszegései miatt nem méltó a megtartásra, és engedetlensége miatt a szövetség érvényét is veszti, Isten azonban ÚJ SZÖVETSÉGet fog majd kötni vele (Jer 11,10; 31,32; Ez 16,59; 44,7).
Az ÚSZ-i szóhasználat tartalmi vonatkozásában az ÓSZ-et követi azzal az eltéréssel, hogy a szövetség helyett, mint annak alapokmányát, a törvényt helyezi középpontba, és elsősorban annak megszegéséről beszél (Róm 2,23kk; 4,15; Jak 2,9kk). Mt 15,22 az ősök hagyományainak megszegéséről szól.
Jézust azzal vádolják, hogy megszegi a hagyományt, ő azonban rámutat arra, hogy nem a külsőleges törvénykezés Isten akarata, és Isten parancsolatait éppen azok szegik meg, akik formailag megtartják, tartalmilag azonban eltávolodnak attól (Mt 15,1kk). Pál apostol egyenesen odáig élezi a dolgokat, hogy rámutat: egyesek magát Istent vádolják törvényszegéssel (Róm 2,23). A törvény alatt élők törvényszegése ítéletet von maga után (Róm 2,25). A megoldás abban van, hogy az új szövetségben érvényét veszti a törvény, ilyen módon kiküszöbölődik magának a törvényszegésnek a lehetősége is, és a KEGYELEM érvényesül (Róm 4,13kk), Zsid 2,2 párhuzamba állítja az ÓSZ-i törvényszegés miatt bekövetkező ítéletet a Krisztusban megjelent üdvösség elvetése miatti büntetéssel.
SzCs
