Bélsaccar
Bélsaccar Nevének jelentése: »Bél oltalmazza a királyt«, bel-sar-ucur. Ő maga nem volt király, csak Babilónia utolsó királyának, Nabonidnak (Kr. e. 555-538) elsőszülött fia, Nebukadneccarnak pedig unokája. Nabonid egyesíteni akarta országát a Hárán területén levő arám birodalommal, ezért elhanyagolta a belügyek intézését. Ezeket már Kr. e. 554-től kezdve fiára, Bélsaccarra bízta. Még inkább így lett ez, amikor Círus hódításai fenyegették az országot. Ekkor Bélsaccarnak kellett a hadsereg élére állni. Mindez érthetővé teszi azt, hogy az egykori iratok Bélsaccart Naboniddal együtt emlegetik, a nép körében pedig őt tartották királynak Nabonid tartós távolléte miatt. Círus a történészek egy része szerint harc nélkül foglalta el Bábelt. Más adatok szerint felgyújtotta az Eufrátesz NY-i partján levő nádasokat (Jer 51,32) és betört a városba. Az ostrom alatt Bélsaccar meghalt, de Nabonaidnak sikerült elmenekülnie. Másik híradás szerint az ostrom éjszakáján Bélsaccar éppen lakomát rendezett palotájában, és meglepetésszerűen törtek rá az ostromlók. Bukását a B kettős szentségtöréssel magyarázza: egyrészt bálványok dicséretére, másrészt profán célra (italozásra) használta a Jeruzsálemből Babilóniába vitt templomi edényeket (Dán 5,1-4). (Ld. még BABILON)
