Bronzkor
Bronzkor Az emberiség őstörténetének az a szakasza, amikor a kő mellett már a rezet, de főleg bronzot (réz és ón ötvözete) is használtak az eszközök, fegyverek, ékszerek nyersanyagául. A Közel-K-en és Egyiptomban már a Kr. e. 4. évezredből maradtak fenn réztárgyak (pl. rézeke), de a puha rezet hamarosan (Kr. e. 3. évezred elején) felváltotta a bronz. Európában kb. egy évezreddel később terjedt el a réz használata (Kr. e. 3. évezredben), s ennek megfelelően a bronzé is. A bronzkor a Közel-K-en Kr. e. 3200-tól 1200-ig, K- és Közép-Európában Kr. e. 1900-tól kb. 900-ig, É-Európában pedig Kr. e. 1700-tól kb. 600-ig tartott. A bronzkort három korszakra szokás osztani: korai-, középső-, késői bronzkor.
1. Korai bronzkor (Kr. e. 3200-2200). Palesztinában a korai bronzkor megteremtői a kánaániak voltak, akik valószínűleg Kr. e. a 4. évezredben telepedtek le a térségben. Ebben az időben Mezopotámiában a protoliteratus, Egyiptomban a gerzei kultúra virágzott. Bár Palesztina elmaradt az Eufrátesz és a Nílus kultúráitól, a 3. évezred itt is jelentős változásokat hozott. Elkezdődött a nagyarányú városiasodás. A népesség növekedett. Városállamok alakultak. A népesség egyenlőtlenül oszlott meg: É-on és középen sűrűbben, D-en gyérebben laktak. A városok száma elég nagy volt. Számos város fennállott, amely később a B-i korban szerepet játszott, pl. Jerikó, amelyet hosszú idő múltán újjáépítettek, Megiddó, Bétseán, Aj, Gézer, Lákis. A kánaániak vallása lényegében ugyanaz volt, mint amilyennek később a B leírja. Nyelvük valószínüleg őse volt annak a nyelvnek, amelyet a kánaániak az izráeli időkben beszéltek, s amelyeknek egyik dialektusa a B-i h. nyelv. Hatalmas teljesítményük, hogy a bibloszi kánaániak feltaláltak egy egyiptomi mintára készült szótagírást. A virágzó kultúrának, s ezzel a korai bronzkornak, egy nomád népvándorlási hullám vetett véget Kr. e. a 23-22. szd.-ban. A városokat lerombolták, a korai bronzkori civilizációt elpusztították. Ezek a jövevények valószínűleg az ÉNY-i sémi népek nagy családjához tartoztak, akiket amóriak néven ismerünk. A hódítók jó ideig nomád életmódot folytattak. Csak később kezdtek falvakat építeni a Jordántól K-re és NY-ra, továbbá a Jordán völgyében és D-en egészen a Negebig. Ezek a falvak a korábbiakhoz képest rendkívül szegényesek, kezdetlegesek voltak.
2. Középső bronzkor (Kr. e. 2200-1500). A korai és középső bronzkor között választóvonalként húzódik az említett népvándorlási hullám, amely a régi kultúrát elpusztította, de újat nem teremtett (kb. Kr. e. 2200-1950). Kr. e. a 19. szd.-ban jelentős változást hozott egy egész Palesztinát és Szíriát átható, friss, erőteljes kulturális fellendülés. Újból erős városok épültek. A városi élet virágzásnak indult. Ez a megújulás minden bizonnyal az új jövevényeknek, az amóriaknak köszönhető, akik ugyanannak az ÉNY-i sémi családnak voltak a tagjai, amelynek korábban megjelent képviselői a korai bronzkor kultúráját elpusztították. Megjelenésük nem okozott etnikai változást. Letelepedésük után átvették a kánaáni nyelvet és Kánaán középső bronzkori kultúráját. Az izráeli honfoglalás idején már nem lehetett éles különbséget tenni az amóriak (a B-ban emóriak) és a kánaániak között (vö. 4Móz 13,29; 5Móz 1,7). Erre az időre esik az ősatyák megjelenése is Kánaánban. Az ősatyák elbeszéléseiben említett városok (Sikem, Dótán, Jeruzsálem) mind léteztek a középső bronzkorban.
3. Késői bronzkor (Kr. e. 1550-1200). A késői bronzkor ismét hatalmas változásokat hozott a térségben. A hittiek birodalma a tengeri népek támadásai következtében eltűnt a történelem színpadáról. Egyiptom legyengült a külső háborúk és a belső bajok következtében. Asszíria egy ideig még tartotta magát, de a késői bronzkor hatalmi harcában valamennvi küzdőfél elveszett vagy kimerült. Kánaán pedig számos apró városállamra tagolódott. Mindez kedvező helyzetet teremtett az izráeli honfoglalás számára, ami ebben az időben ment végbe. Kulturális vonatkozásban a térség kétségtelenül fejlődött. Jól megerősített városok épültek. A városok vízellátását csatornarendszerek biztosították. Virágzott a kereskedelem, a textil- és bíborfestő ipar. De Kánaán késő bronzkori legnagyobb kulturális teljesítménye a betűírású ABC feltalálása volt, ami a föníciai és g. közvetítéssel a mi ábécénknek is őse lett.
NA
