Búcsúbeszéd
Búcsúbeszéd Egy közösség vezetőjének halála vagy végleges távozása előtti, utolsó nagy beszéde, amelyben összefoglalja addigi működését és iránymutatást ad a jövőre. A B-i búcsúbeszédek mindig korszakváltáskor hangzanak el.
Mózes búcsúbeszédeként áll előttünk az 5Móz, a törvény megismétlése.
Józsué búcsúbeszéde a sikemi szövetségkötés bevezetése (Józs 24), a honfoglalás lezáródása. Sámuelé a bírák korának végén, a királyság megindulásakor hangzik el (1Sám 12).
Jézus búcsúbeszéde a Jn 14-17-ben maradt ránk. Ebben az Atyához vezető útról szól (14,1-11), az új Pártfogót: a Szentlelket ígéri (14,12-31; 16,4-15). Beszél az igazi szőlőtőről (15,1-8), a szeretetben való megmaradásról, továbbá a parancsolatok megtartásáról (14,21; 15,9-17), a tanítványok és a világ viszonyáról (15,18-16,4), szól a visszajöveteléről (14,1-3; 16,16-23) és az imádság meghallgatását ígéri (16,23-33). Lezárja a búcsúbeszédet Jézus főpapi imája (Jn 17).
Pálnak az efezusi gyülekezet vénei előtt elmondott beszéde (ApCsel 20,17-38) az apostoli korszak végét jelzi.
