Diakónus
Diakónus A diakonosz (= szolga) szó mintegy harminc alkalommal fordul elő az ÚSZ-ben. Többnyire olyan valakit jelöl, aki valamilyen szolgálatot végez. Néhány esetben viszont egy meghatározott gyülekezeti tisztséget jelöl.
A kánai menyegzőn szorgoskodó szolgákat jelöli két alkalommal is (Jn 2,5kk). Használatos a világi nagyságok szolgálatában állókra is (Mt 22,13). Pál e szót használva vall arról, hogy »új szövetség szolgái« lettek (2Kor 3,6). Jelölik vele a Jézus Krisztusért fáradók munkáját (Jn 12,26; 2Kor 11,23; 1Tim 4,6). Vonatkoztatják Isten szolgálatára (2Kor 6,3kk; 1Thessz 3,2).
Pál a pogány római hatalomra használja, mint Isten szolgájára (Róm 13,4).
Az ÚSZ-ben előfordul a diakonosz elnevezés úgy is, mint egy meghatározott gyülekezeti tisztség megnevezése. E jelentésben találkozunk vele a Fil 1,1 és az 1Tim 3,8kk helyein. A Fil 1,1 arra mutat, hogy a jeruzsálemi példa nyomán a g. gyülekezetekben is intézményessé vált tisztük. Ezért volt szükség jogaik és kötelességeik törvényes körülírására (1Tim 3,8kk). A »jeruzsálemi példa« említése azért legitim kifejezés, mert korán kialakult az a vélemény, amely csak azt a hét férfit tekintette diakónusnak, akiket kegyes férfiak közül választottak ki az asztalok körüli szolgálatra (ApCsel 6,1-7). Az a tény, hogy közülük István és Fülöp igehirdetők is voltak, arra mutat, hogy a gyülekezetet vezető presbitereknek és püspököknek nemcsak a szeretetmunkában voltak segítségükre. Erre mutatnak azok a követelmények, amelyeket velük szemben felállít Pál (1Tim 3,8kk). A későbbi időkben már csak a püspökök segítői a szegények és betegek gondozásában.
FK
