Felebarát
Felebarát A g. plészion eredeti jelentése: közeli, szomszédos, átvitt értelemben: a másik. Prepozícióként pl. azt jelenti: mellett, közelében (vö. Ján 4,5). A g. szó a h. réac visszaadása, a LXX a réac-t és szinonimáit fordítja plészionnal. Az ÚSZ két hely (Róm 15,2; Jak 4,12) kivételével csak ÓSZ-i helyek idézésekor használja, de ezen a két helyen is a g. plészion hátterében a h. réac áll. Az Ef 4,25 a Zak 8,16 idézete, az ApCsel 7,27 pedig a 2Móz 2,13-ra utal. Az összes többi ÚSZ-i hely a 3Móz 19,18 idézése, vagy annak értelmezése körül forog.
A réac jó fordítása azért nehéz, mert jelentése erősen szétágazik. Alapjelentése: az, akivel valamilyen dolgunk van, akivel kapcsolatba kerülünk, a társ. Ez lehet katonának a másik katona, akár bajtárs, akár ellenség (Bír 7,13.22; 1Sám 14,20), a prófétatárs (1Kir 20,35; Jer 23,27.30), a paptárs (Zak 3,8), jó ismerős vagy barát (1Móz 38,12; 5Móz 13,7; 1Sám 20,41; Jób 2,11; Zsolt 35,14; Mik 7,5 stb.), szerelmes (Énekek 1,9.15), házastárs (Jer 3,1; Hós 3,1), családtag (1Kir 16,11), alkalmazott munkás (Jer 22,13) vagy főtisztviselőnek a királya (2Sám 16,17). Fordítása helyenként szomszéd (2Móz 11,2), embertárs (Péld 6,1-3), vagy egyszerűen a másik, az »egymás« kifejezés egyik tagja (az eddig felsoroltakban is volt már rá példa; ld. még 1Sám 28,17; 2Sám 12,11; Jer 9,19; Eszt 1,19).
Ezért olyan nagy csapás, ha az embernek az állatok lesznek társai (Jób 30,29) és olyan nagy kitüntetés Mózesnek, hogy az Úr úgy beszélt vele, mint ember a felebarátjával (2Móz 33,11 vö. 5Móz 34,10).
Ennyiből is látszik, hogy a fordítás nem mindig »felebarát«, viszont az áttekintés szükséges a fogalommal való teológiai problémák tisztázásához. Az embernek az embertárssal való kapcsolata sokféle lehet, amit a törvény igyekszik szabályozni. A szabályozás értelme, hatálya attól függ, mit értünk a felebarát fogalmán, ill. hogyan értelmezzük az eredetiben szereplő szavakat.
A törvény súlyponti helyeken szól a felebaráttal való kapcsolatról. A TÍZPARANCSOLAT két utolsó rendelkezése megtiltja az ellene való hamis tanúskodást, valamint a tulajdonába, érdekkörébe való erőszakos behatolást megkívánás nyomán. A 3Móz 19,13 a kizsákmányolást, kirablást tiltja meg, tehát azokat az embertársakat védi, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek (vö. Jer 22,13). A 3Móz 19,16-18 a felebarát életét védi, beleértve a gyűlölet tilalmát is. Csúcsa ez a mondat: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.«
A tízparancsolat a szövetséges népnek szól. Aki le akarja szűkíteni, értheti úgy is, hogy a benne szereplő felebarát ennek a népnek egy másik tagja, a többiekre, a kívülállókra nem vonatkozik. A 3Móz 19,18-ban a felebaráttal párhuzamban a »népedhez tartozók« állnak. A fejezetben többször van szó »honfitársról« (.11..15), »atyafiról« (17). Ezért lehetett úgy értelmezni, hogy a felebarát csak az izráeli népközösség tagja, a szeretet parancsa másokra nem vonatkozik. Voltak törvények, amelyek idegenre nem vonatkoztak (pl. 5Móz 15,3.12). Tere maradt tehát annak a felfogásnak, hogy másokat akár gyűlölni is lehet. Így értendő Jézus kritikája: »Hallottátok, hogy megmondatott: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet« (Mt 5,43), bár a mondás második fele így szó szerint nincs leírva az ÓSZ-ben.
A korrekció az ÓSZ-en belül megtalálható. Így pl. a »jövevény« fokozatosan a bennszülöttel azonos elbánásban részesül. Megmaradt azonban a pogányok, valamint a saját népből való méltatlan magatartásúak elutasítása, ami az ÚSZ-i időre még talán föl is erősödött (ApCsel 22,21k; Lk 7,34; 15,1k stb.). A törvény további rendelkezései nem adnak támpontot a réac fogalmának pontosabb meghatározásához.
Jézus értelmezését a Lk 10,25kk tartalmazza. Abban egyetértés van közte és az írástudók között, hogy az istenszeretet mellett a felebarát szeretete az ÓSZ legfontosabb törvénye, e kettő magába foglalja az összes többit, sőt fölöttük áll, mert ezektől »függ« az összes többi (vö. Mt 22,34-40; Mk 12,28-31). Az írástudó kérdése arra vonatkozik, hogyan lehet beszűkíteni a felebarát fogalmát, vagyis kit lehet kirekeszteni a törvény érvényességi köréből. Egyszerűen: kit nem kell szeretni. Jézus válasza a példázatban van: még a samaritánus is felebarát. Róluk tudvalévő, hogy ellenségnek számítottak. Tehát mindenkit szeretni kell, még az ellenséget is. Jézus itt ugyanazt mondja, mint a Mt 5,43kk-ben. A záró kérdéssel ezt még fölerősíti, mert finoman az áldozat helyébe teszi a hallgatót (zsidó a hallgatóság és zsidó a példázatbeli áldozat): Ki volt az áldozat felebarátja? Vagyis: áldozatként nyilván elfogadnád az ellenséget szerető felebarát segítségét (vö. Mt 7,12).
Jézus meghatározása a felebarátról: Mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk, utunkba akad, az ellenség is.
Ebben az értelemben idézik a levelek. A szeretet az emberek iránti törvény betöltése (Róm 13,8-10; Gal 5,14). Jak 2,8 »királyi törvény«-nek nevezi és a személyválogatás, a szegények hátrányos megkülönböztetése ellen írottak döntő érveként idézi (Jak 2,1kk). Felebarát tehát a szegény is.
Csak a Róm 15,2 és Jak 4,12 nem ÓSZ-i idézet. Mindkét helyen az embertárs értelmében áll. Az első erőtlenek hordozásáról szól, a második az ítélkezéstől óv.
Az ÓSZ - abból kiindulva, hogy minden izraelita az ősatya testi leszármazottja - a felebarát szinonimájaként használja a testvér ('áh) szót akkor, ha Izráel népének egy másik tagjáról van szó. Ez megfelel az ÚSZ szóhasználatának (adelfosz), amikor a keresztyén gyülekezet tagjainak egymáshoz való kapcsolatáról beszél. (Ld. még BARÁT, TESTVÉR, SZERETET).
