Gyönyörű
Gyönyörű Valakinek vagy valaminek belső harmóniája, szépsége, ami másban is örömöt, áhítatot, élvezetet kelt. Az ÓSZ többször használja, mint az ÚSZ (h. nácim melléknév, a nácém = gyönyörűnek lenni igéből). Ismeretes főnévi alakja is: gyönyörűség. Feltűnő, hogy leginkább a zsoltár- és bölcsességirodalomban szerepel. A Zsolt-ban Isten szemlélésére vonatkozik. A 16,6.11-ben az Isten jobbján (közelében) tapasztalható gyönyörűségről olvasunk. A 27,4-ben pedig az Úr szépségéről, temploma gyönyörűségéről. A 81,3 a gyönyörű hárfahangot említi. A 90,17 kezünk munkájára vonatkozik. A 133,1-ben közösségi értelme van: gyönyörű, amikor a testvérek együtt laknak. A 135,3 és 147,1 Isten nevét (személyét) nevezi gyönyörűnek és dicséretére buzdít. A Péld szerint a bölcsesség birtoklása gyönyörű. Ilyen a békesség útja (3,17), a bölcsességet nyert ember álmai (3,23), bölcs tanácsok adása és azok megtartása (22,18; 23,9). Gyönyörű kincsekkel telnek meg a kamrák a bölcsesség által (24,4). Vonatkozhat a női szépségre (Énekek l,16; 7,7; 2Sám 1,26), a föld kiességére (1Móz 49, l5) és a szép öltözetekre (2Sám 1,24). Egyiptom minden országnál gyönyörűbb volt, de a sírba hanyatlik (Ez 32,19), hirdette a próféta a történelem egy adott pillanatában. Az isteni pásztor 2 pálcája közül az egyik a gyönyörűség (szépség) volt (Zak 11,7kk).
Sokkal ritkábban fordul elő az ÚSZ-ben. A khrésztosz, a thaumaszion és az eudokszosz melléknevek bizonyos jelentésárnyalatait lehet így fordítani. Az elsőnél a »hasznos, jó«, a másodiknál a »csodálatos«, a harmadiknál a »dicsőséges« jelentéshez kapcsolódik. Jézus igája: gyönyörűséges (hasznos, a célnak megfelelő, ÚF: »boldogító«) Mt 11,30 szerint. Lk 5,39 az óbort gyönyörűségesebbnek mondja az újnál. A többi előfordulási helyen az említett 3 melléknév már nem a »gyönyörű'' szóval fordítandó.
BJ
