Gyötrelem
Gyötrelem Tartós testi vagy lelki kín, fájdalom, amely az embernek szenvedést okoz. Istentől jöhet büntetésként, ám ő meg is szabadíthat abból. Az ÓSZ-i értelme: gyalázat, szégyen, mely szenvedéssel jár (h. kölimáh; Ez 16,52-54). Az ÚSZ-ben használatos g. szó e fogalomra: baszanosz, baszaniszmosz (Mt 4,24; 16,23; Jel 14,11; 18,10) eredetileg azt a műveletet jelentette, amely során (egy erre a célra alkalmas kővel) az aranyat, ill. ezüstöt vizsgálták, próbálták, amelyből lett aztán átvittebb értelemben: próbaeszköz, még elvontabban: kínzás, gyötrelem.
A gyötrelem oka lehet betegség (Mt 4,24 különféle betegek; 8,6 a kapernaumi százados szolgája; 2Kor 12,7 Pál apostol), böjt (Ézs 58,5; Kol 2,23), túlvilági büntetés (Lk 16,23-28; Mt 8,12), a szülési kínok (Jel 12,2), mások bűnei (2Pt 2,8), a nyelv hamissága (Péld 15,4), természeti csapások (Mt 14,24; Mk 6,48 »csak küszködve jutottak előbbre«). Jézus jelenléte gyötrelmet okoz a démonoknak (Lk 8,28; vö. Mt 8,29). Ő viszont a kereszt kínjaira készülve gyötrődik a Gecsemáné kertben (»kezdett szomorkodni és gyötrődni« Mt 26,37). Aki fél, az is gyötrődik, mert a »félelem gyötrelemmel jár« (1Jn 4,18). Itt a kolaszisz g. szót találjuk, mely a belőle eredő igével (kolafizó = ököllel sújtani valakire) együtt főként a keresztyén irodalomban fordul elő.
Különös jelentősége van a fogalomnak a Jel ben, ahol az isteni büntetés következményeként szerepel legtöbbször. Az 5. trombitaszó után a skorpiók okozta szenvedésekre vonatkozik (9,5). Az angyal a fenevad képe imádóit fenyegeti gyötrelemmel (14,11), Bábelnek gyötrelmeket kell elszenvednie Isten ítélete következtében (18,7.10.15). Igei alakja viszont a föld lakosai gyötrődését fejezi ki a két próféta miatt (11,10), ill. az ördög, a fenevad és a hamis próféta gyötrelmeit a kénköves tóban (20,10). (Ld. még FÁJDALOM, KÍN, SZENVEDÉS)
BJ
