Kánonikus iratok

Full text search

Kánonikus iratok Az ÓSZ-i és ÚSZ-i szent iratok gyűjteményének elnevezése a Kr. u. 4. szd. közepétől kezdődően, melyeket isteni ihletettségüknél fogva az egyház hitére és életére nézve szabályozó (normatív) tekintélyűnek ismert el az egyház közössége. A kifejezés nem csupán formális jelentésű a »katalógus«, »lista« értelmében, hanem normatív jellegű is. A K-i egyház Kr. u. 360-ban tartott laodiceai zsinata 59. (vagy 60.) kánona e tárgyban így szól: »nem szabad avatatlanok által szerzett zsoltárokat mondani a gyülekezetben, sem kánonba fel nem vett könyveket (akanoniszta biblia), hanem csak az ó- és újszövetségi kánonikus könyveket (ta kanonika).
A kánonikus iratok száma a keresztyén egyházakban különböző. Ennek oka az, hogy az ÓSZ-i kánon terjedelme a zsidóságon belül vitatott volt abban az időben, amikor a keresztyénség szent irataként elfogadta az ÓSZ-et. A farizeusi irányzat befolyása alatt álló palesztinai zsidóság a jamniai zsinaton (Kr. u. 100) egy MASSZÓRÉTA szövegű héber kánont hozott létre. A samaritánusok (ld. SAMARITÁNUS PENTATEUKHOSZ) és a SZADDUCEUSOK csak a Tórát tartották kánonikusnak, míg az alexandriai zsidóság egy olyan görög nyelvű szentírásgyűjteményt, LXX-t használt, amely a héber kánon iratain túl még a következő műveket tartalmazta: Salamon bölcsessége, Jézus Sirák könyve, Judit, Tóbit, Báruk, Jeremiás levele, Zsuzsánna, Bél és a sárkány, I–IV. Makkabeusok könyve, valamint Eszter és Dániel héber szövegén túlmenő görög nyelvű toldások.
A K-i egyházban a 4. szd.-tól kezdődően fokozatosan előtérbe került a héber kánon. A NY-i egyházakban azonban csak Hieronymus és tanítványi köre fogadta el azt, és itt a kánonba, ha nem is minden nehézség nélkül, de bekerült hét könyv: Tóbit, Judit, Báruk Salamon bölcsessége, Jézus Sirák, és I–II. Makkabeus. Ezt a helyzetet szentesítette 1546-ban a tridenti zsinat, elnevezve ezeket a könyveket deuterokánonikusoknak (másodkánonikusaknak), szemben a protokánonikus (elsőkánonikus) iratokkal.
A reformátorok (Zwingli, Luther, Kálvin) szakítottak a hagyománnyal, és visszatértek a masszóréta szövegű, palesztinai héber kánonhoz, elnevezve a deuterokánonikus bővítéseket apokrifus iratoknak (ld. ott).
Ismeretes azonban, hogy Luther B-fordításában nem mindenben követte a héber kánont. A könyvek az alexandriai kánon sorrendjében követik egymást, és a függelékben lefordította az apokrifusokat is. Ugyanez mondható el az első teljes magyar nyelvű B-fordításról is (Károli Gáspár, 1590. Vizsoly), amely szintén az alexandriai kánon sorrendjében adja a bibliai könyveket az apokrifusokkal együtt. Szenczi Molnár Albert 1608-as új Károli-kiadása hagyja csak el teljesen az apokrifus könyveket.
Az ÚSZ-i kánon is a K-i egyházban nyerte el először a végleges formáját, noha bizonyos ingadozások később is mutatkoztak itt. Ezt az Athanásziosz által összeállított, 27 könyvből álló gyűjteményt a Ny-i egyház is hamarosan elismerte, és ezt a döntést több zsinatán megerősítette (Hippo 393; Karthágó 397). A megerősítést megismételte a tridenti zsinat.
A reformátorok közül Luther volt az, aki leginkább kritikusan szemlélte az ÚSZ-i kánont. A kánonicitás mértéke nála reformátori felismerése volt: az az irat apostoli, »amelyik Krisztust prédikálja«. E szempont alapján nagyra értékelte Jn-t, Róm-t és Gal-t, viszont a kánon végére helyezte Jak-ot, Zsid-el, Júd-t, Jel-t, mégis az egész Szentírást Isten Igéjének tekintette.
A felvilágosodás kora óta a protestáns bibliakutatás erős kritikai vizsgálatnak vetette alá a Szentírást. Ez a kritikai vizsgálat hajlamos arra, hogy az egyes B-i könyveket tartalmi, vagy külső történeti szempontok szerint minősítse, és ezáltal egy »belső« kánont állapítson meg a hagyományozott kánonon belül. Emellett erősödik azoknak a tábora (fundamentalisták), akik a Szentírást a maga teljességében, minden kritika nélkül, Isten Igéjének tekintik.
A kánonikus iratok a protestáns egyházakban a következők:
ÓSZ: 1–5Móz, Józs, Bír, Ruth, 1–2Sám, 1–2Kir, 1–2Krón, Ezsd, Neh, Eszt, Jób, Zsolt, Péld, Préd, Énekek, Ézs, Jer, JSir, Ez, Dán, Hós, Jóel, Ám, Abd, Jón, Mik, Náh, Hab, Zof, Hag, Zak, Mal.
ÚSZ: Mt, Mk, Lk, Jn, ApCsel, Róm, 1–2Kor, Gal, Ef, Fil, Kol, 1–2Thessz, 1–2Tim, Tit, Filem, Zsid, Jak, 1–2Pt, 1–3Jn, Júd, Jel.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi