Kompozíció, kompozíciókritika
Kompozíció, kompozíciókritika Az ÚSZ-i exegézis szakkifejezése, melynek jelentése: a mondanivaló, ill. az anyag egy-egy B-i iraton belüli tervszerű egybekapcsolása, elrendezése. A kompozíciókritika egy-egy B-i irat kompozíciós formájának leírása. Minden irat formája sajátos jelentést hordozó, önálló alakzat. A forma leírása az irat vázszerkezetének és a formát meghatározó elemek vizsgálatával történik. Az egyes részek alapvető sajátosságaikat gyakran megőrzik és a részek egymáshoz kapcsolásának módja is sokszor hagyományos. Éppen ezért szükséges a tipikus formák feltárása, a részeken belüli témák és ezek összekapcsolása azonban általában egyéni módon történik. A kétféle vizsgálatot nem lehet egymástól szigorúan elválasztani, hiszen az egyéni kompozíció nagyon hamar válhat tipikus mintaképpé. Ez történt pl. Mk ev esetében is.
Az ÓSZ-ben az egyes irodalmi műformák szerkezetét nagy mennyiségű anyagon lehet tanulmányozni. A FORMATÖRTÉNETi kutatás ezen a téren nagy munkát végzett. Ez különösen a Zsolt esetében nyilvánvaló, ahol minden egyes zsoltár műfaji csoportosítása megtörtént, az egyes műformák belső törvényszerűségeit meghatározták (pl. egyéni PANASZzsoltár, a nép panasza stb.). Ugyanígy meghatározható egy-egy prófétai könyv szerkezete, formája, az egyes egységek egymásba kapcsolódásának törvényszerűségei.
Viszonylag könnyebb dolgunk van az ÚSZ-i levelekkel, mivel azok az ókori retorika jól ismert formai követelményeinek megfelelően épülnek fel. Szerkezetük a következő: salutatio (pl. 1Thessz 1,1), captatio (pl. Róm 1,8- 13), narratio (pl. Róm 1,14–11,36), petitio (Róm 12,1–15,32), peroratio (1Thessz 5,23–28).
Az ev-ok formáját, ill. a forma eredetét már jóval nehezebb meghatározni. Ilyen esetekben nagy jelentősége van a különböző kompozíciós sémák egybevetésének. Itt nem csupán a 4 ev kezdete figyelmet érdemlő, hanem a kánonikus ev-októl független, hasonló szerkezetű kezdések is (pl. Mk 1; Lk 3; Jn 1,19–51; ApCsel 10,36–43 és az ebionita ev kezdete). Az egybevetések mutatják, hogy bizonyos elemek szükségszerűen hozzátartoznak az ev kezdéséhez. Az ev szerkezetével kapcsolatosan a Mk ev-át érdemes egybevetni az ApCsel 10,36-tal és a Jel 11,4–13-mal.
De ugyanígy figyelmet érdemel a Didakhé irodalmi formája is, melynek a középső részében egy parainetikus stílusú logiongyűjtemény áll, az apokaliptikus rész pedig az irat végén (vö. 1Kor 15; ill. a syn apokalipsziseket Jézus tanítása végén). A testamentum műfaja azt mutatja, hogy az apokaliptikus tanítások általában a búcsúbeszédek részei. Nem véletlen tehát, hogy a syn apokalipszisek helyén Jn ev-ban Jézus búcsúbeszédei állanak (Jn 14–17). Hasonlóképpen búcsúbeszéddel és szenvedéstörténettel végződik a Martyrium el Ascensio Isaiae, valamint a Paralipomena Ieremiae.
A kompozíció szerkesztésének tipikus eszközei: a szókapcsolat, a parallelizmus, a kissé eltérő ismétlés, a fokozás ( KLIMAX). és az oppozíció. (Ld. még REDAKCIÓTÖRTÉNET)
VG
