Kultikus paráznaság
Kultikus paráznaság Az ókori K-i termékenységi rítusok széles körben elterjedt formája, melynek célja a föld termékenységének és a megfelelő számú utódnak a biztosítása. Különösen a kánaáni kultuszokban volt szokásban. De g. területen Athénban és Korinthusban is találkozunk a jelenséggel. Korinthusban a várhegyen (akrokorinthosz) állott Afroditénak, a szerelem istennőjének a temploma. E templomhoz ezer papnő, azaz szent prostituált (hierodoulosz) tartozott, akik a nagy ünnepeken kirajzottak a városba.
A női, kultuszi paráznák h. neve: qedésah. De voltak férfi paráznák is (h. qadés), akiket az ÓSZ megvetően »ebként« emleget, a nekik adott pénzt pedig »eb-bérnek« nevezi (5Móz 23,18k – RF). Jób 36,14 alapján talán arra következtethetünk, hogy különböző betegségeik miatt rövid életűek lehetettek.
Kánaáni hatásra Izráel kultuszában is megtalálható alkalmanként a kultikus paráznaság (4Móz 25,1; 1Kir 14,24; Jer 3,2; Hós 4,12kk). A jeruzsálemi templom mellett külön házaik voltak a paráznáknak, ahol az asszonyok ruhát szőttek Asera istennőnek (2Kir 23,7). Jósiás király, néhány elődjéhez hasonlóan, megszüntette ezt az intézményt (1Kir 22,47; vö. 2Kir 23,1–20). De ugyanígy küzdöttek ellene a próféták (pl. Hós 4,14), és tiltotta Isten népének törvénye (3Móz 19,29; 5Móz 23,18).
