Kultikus séma (cultic pattern)
Kultikus séma (cultic pattern) A vallástörténeti kutatás során született kifejezés. Háttere az a feltevés, hogy az ókori keleti kultúrák egységesek voltak, s a kultuszokban ugyanazok a főelemek megtalálhatók. A gondolat és az elnevezés Angliából indult el, és S. H. Hooke nevéhez fűződik (Myth and Ritual – Mítosz és kultusz – 1933). A gondolatot és kifejezést a Skandináv-iskola, S. Mowinckellel az élen, karolta fel, és szélesítette ki.
A kultikus séma fő elemei: 1. Az istenség halálának és feltámadásának drámája. 2. A teremtésmítosz drámája. 3. Az istenség és az ellenségei közötti harc drámája. 4. Szent házasság (hieros gámos). 5. A király és a nép felvonulása. A királynak ezekben a sémákban központi szerepe van.
Ezeket a kultikus sémákat megkísérelték kimutatni Izráel vallásában is. Mowinckel szerint Izráel, a fogság után, lemásolta a babiloni újév ünnepet. Az újév Jahve trónra lépésének az ünnepe, amikor szent körmenetben vitték be a szövetség ládáját a templomba, és kultikus drámában felelevenítették a teremtéskor végbement nagy harcot Jahve és az ősszörnyek között. Mindez a feltevés azonban nem nyert bizonyítást. Egységes ókori kultúráról nem lehet beszélni, Izráel vallásával pedig, amely állandó harcban volt a kívülről jövő hatásokkal, merőben ellenkezik.
