Mária éneke
Mária éneke Jézus anyjának, Máriának a hálaadó éneke, amelyet Isten magasztalására énekelt akkor, amikor Erzsébetet meglátogatta júdeai otthonában. Mária öröme abból fakad, hogy Isten Izráel üdvösségét az általa megszült gyermekben, Jézus Krisztusban viszi véghez (Lk 1,46-55). Ekkor lett bizonyos afelől, hogy az angyal által mondott ígéret (Lk 1,31kk) beteljesedik. Az éneket általában négy strófára szokták osztani: 46-48; 49-50; 51-53; 54-55. v. Palesztinai eredetű, erre utal a sok ÓSZ-i idézet (a LXX alapján). Sokan Keresztelő János köréből származónak tartják, mások a Makkabeus korból származó zsoltárnak, de nem lehet figyelmen kívül hagyni Anna énekét sem (1Sám 2,1-10). Sok jel utal arra, hogy Anna éneke is mintául szolgálhatott (feltűnő egyezések, bár más zsoltárokból származó idézetek is előfordulnak). Anna és Mária éneke tehát már kész, meglévő zsoltár, amelyet mindketten konkrét esemény (gyermekszületés) alkalmával, az angyal üzenetének elhangzása után és az ígéret kezdődő beteljesedésekor énekelnek.
Mária a vele és Erzsébettel történteket a Szentlélek segítségével értékeli. Magasztalja Istent jótettéért, hogy üdvösséget készít Izráelnek (50–54. v.), és a világ mostani zűrzavarában rendet teremt (51-53. v.). Úgy beszél Isten eszkhatológikus tettéről, mintha az már megtörtént volna. A Lk 1,51-53-ban 6 aorisztoszi igeforma fordul elő, amelyeket az aoristus propheticus értelmében kell fordítanunk: praesensek, futurikus jelentéssel. Tehát Mária olyan eseményekről beszél, amelyek még nem történtek ugyan meg, de bizonyosan bekövetkeznek. A Lélektől eltelve, prófétikusan beszél, és így csak az szól, aki hisz. Ez a prófétai látás már látja a kicsiny kezdetben Isten hatalmas tettének megvalósulását. Ez rejtőzködik a leendő anya örömében (46b-49. v.). (Ld. még MÁRIA)
VG
