Megkeményedik, megkeményít
Megkeményedik, megkeményít H. házaq, qásáh, g. szklérünó, póroó, szklérokardia. A kifejezést a B szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt használja. Az ÚSZ-i teológiai szóhasználat teljesen az ÓSZ-i szóhasználatot követi, ahol a megkeményedés azt a magatartást jelöli, amikor az ember vagy egy nép vonakodik, ill. nem akar Istenre hallgatni, hanem bűnös önelégültséggel elveti Isten szuverén akaratát. Ebben az összefüggésben beszél a B arról, hogy Isten megkeményíti az emberek szívét (2Móz 4,21; 7,3; 8,11; Ézs 6,10; Ez 3,7; Mt 13,15; 19,8; Mk 3,5; 6,52; Jn 12,40), a fülét (Ézs 6,10; Zak 7,12), a nyakát (2Móz 32,9; 5Móz 9,6; 10,16; Jer 7,26), amelyek pars pro toto az emberi egzisztenciát a maga erkölcsiségében jelölik.
A megkeményedés következményeként sem a nép, sem az egyén nem tud az eseményekből helyes következtetéseket levonni, azaz Istenben hinni és neki engedelmeskedni (Ézs 6,10; Jer 5,21; Ez 12,2; Mt 13,13; Mk 4,12; 8,18). Olyan állapot ez, amelynek bekövetkeztét nem lehet megakadályozni és nem is lehet utólagosan rajta változtatni (Zsid 3,8). Így hallunk arról, hogy a fáraó szíve kemény maradt (2Móz 7,13; vö. 5Móz 2,30: Szihón, Hesbón királya; Józs 11,20: a kánaáni királyok).
A megkeményedés azonban nem gátolhatja Isten terveinek megvalósítását. Ő meg tudja keményíteni az ember szívét (Róm 9,18), és meg tudja szüntetni a keményszívűséget (2Móz 4,21; 10,20; Ézs 6,9k). Ezzel azonban nem vette le az ember válláról a felelősségét (vö. Jer 31,33; Ez 11,19; Hós 4,12; 5,4; 13,2; Mik 7,18; Mk 3,5; Róm 2,5).
Az ÚSZ szerint is a megkeményedés az ember elzárkózása Jézus Krisztus üzenete és csodái előtt. Ezáltal az igehirdetés hitet vagy hitetlenséget szül és így beteljesednek az ÓSZ megkeményedésről szóló igéi (pl. Mk 4,11). Az ÚSZ hangsúlyozza a »ma« döntésének végérvényességét (Zsid 3,7k), de tud arról is, hogy Izráel megkeményedése nem a végső terve Istennek, hanem az vele a célja, hogy a pogányokat eljuttassa az üdvösségre (Róm 9-11).
VG
