Mész
Mész A meszet Palesztina területén is, a B-i korban is elsősorban a mészkőből nyerték. A mészkő ismert és gyakori volt Palesztina területén. Porlékonysága a többi kővel szemben nagy. A prófétai beszéd ezt a sajátosságát a meghirdetett ítélet szemléletessé tételére is használta (Ézs 27,9).
Felhasználása építkezéseknél volt gyakori. A vakolatkészítés gyakorlatát Ez próféta átvitt értelemben említi (13,10-16; 22,28). A B-ban azonban nem találunk leírásokat arról, hogy az építkezéseken milyen szerepe volt a mésznek. Használták falaknak, köveknek fehérre meszelésére, hogy ezek fehérségükkel magukra hívják a figyelmet. Ezért kellett bemeszelni azokat a köveket, amelyekre az Isten parancsolatait írták fel (5Móz 27,2.4). A figyelmeztetés célját szolgálta a sírokat lezáró kövek meszelése is. Ez Jézus Krisztus korában általános gyakorlat lehetett, amire mint közismert dologra lehetett hivatkozni (Mt 23,27). A külső ékesség és belső tisztátalanság fogalmává is vált (ApCsel 23,3). A mész előállításának másik formája volt emberi csontok elégetése. Az emberi tetemek nagy meggyalázásának számított, amelyet mint kiemelkedő gonoszságot kér számon Isten (Ám 2,1). Csak az ítélet borzalmai között lehet emlegetni (Ézs 33,12).
