Növekedés
Növekedés H. p-r-h, g. aukszanó, pleonazó. A fogalom egyrészt az élővilágra jellemző fejlődési, érési, virágzási folyamatra utal, másrészt pedig, mint mennyiségi fogalom azt jelzi, hogy valamiből a mértéken felül több lesz. Mindkét jelentésmező átvitt, ill. képes értelemben is használatos.
A B-ban gyakran használatos úgy a kifejezés, hogy valami több, nagyobb, bőségesebb lesz (1Móz 21,8: Izsák; 21,20: Izmael; 35,11: Jákób; vö. 2Móz 2,10k; Bír 11,2; 13,24; 1Sám 2,21.26: Sámuel; Lk 1,80: Keresztelő János; Lk 2,40: Jézus a testi növekedés mellett bölcsességben és Isten előtt való kedvességben is növekedett). De hallunk az állatok (2Sám 12,3) és a növények növekedéséről. Ez utóbbi esetben gyakran képes, átvitt értelemben (Jób 8,11; Zsolt 92,13; Ézs 44,4: ha Isten kiárasztja Lelkét népére, úgy növekednek, mint a fű a víz mellett; Ez 17,6: példázat a szőlőtőkéről; Ez 47,12: új élet ígérete; Hós 14,6: »Harmat leszek Izráelnek, virágzik, mint a liliom«; Mt 6,28; 13,1-30: növekedési példázatok az Isten országáról; Mk 4,7; Lk 12,27; 13,19). Az ember tudja, hogy a növekedést Isten adja (1Kor 3,6.9).
Keresztelő János szerint Jézusnak növekednie kell, néki pedig alábbszállani (Jn 3,30). A testi növekedés mellett fontos a lelki-hitbeli, ismeretbeli növekedés is (2Kor 10,15k; Ef 4,13kk; Kol 1,10; 2,19; 2Thessz 1,3; 2Pt 3,18). Ezért imádkoznak a tanítványok így: »Növeld a hitünket!« (Lk 17,5; vö. 2Pt 3,18). (Ld. még GYARAPSZIK)
