Ősmárk-elmélet
Ősmárk-elmélet A szakirodalom feltételezése szerint egy kevesebb anyagot tartalmazó, korábbi formája az alapirata a syn-oknak, amelyet Ôsmárk néven említenek. A hagyományozás történetének a második fázisában, a Kr. u.-i 50-es években keletkezhetett, amennyiben az első stádiumnak a Jézus halála utáni két évtizedet tekintjük. Mk-nak van ugyanis olyan részlete, amelynek nincs megfelelője Mt és Lk evában. Mk ilyen önálló anyaga (4,26-29; 7,31-37; 8,22-26) mellett, amelyet végeredményben Mt és Lk esetleg egymástól függetlenül mellőzött, az Ôsmárk-elmélet realitása mellett szólhat a közös anyagban lévő eltérés oly módon, hogy Mt és Lk között e tekintetben összhang van. Mk 6,14 Heródes Antipászt a hasile üsz meghatározással jelöli, Mt és Lk tetraarchesz-nek nevezi azonos módon Mk-kel szemben. Némelyek ugyan arra is gondolnak, hogy Mk háromféle feldolgozásban volt meg. Az elsőt, az eredetit használta Lk, a második feldolgozás egy rövidebb forma, ezt használta Mt, a harmadik variáns a mai Mk evangéliuma. A feltételezett Ôsmárk-elmélet legfeljebb úgy képzelhető el, hogy maga az ev írója adta közre művét két feldolgozásban. - A Jézus-tradíció képződése elkezdődött már Jézus életében. Ez az anyag egyre bővült, és arról lehet szó, hogy ennek egybeszerkesztése kétféle formában történt meg az elsősorban Jézus tetteiről bizonyságot tevő, esetleg ismeretlen keresztyén személyiség által. Ha Mk ev-ma mögött Péter tekintélyét látjuk, akinek az igehirdetését és tanítását a római gyülekezet kérésére rögzítette írásba Márk, elgondolható, hogy Márk munkáját, az alapiratot később egy ismeretlen római keresztyén bővítette ki újabb adatokkal, illetve dolgozta át. Az Ôsmárk-elmélet újabban a szakirodalomban követőkre talál. Kortörténeti dokumentum azonban eddig nem igazolta, a szinoptikus összehasonlítás sem teszi indokolttá. (Ld. még SYNOPTIKUS KÉRDÉS)
LSK
