Révület
Révület H. n-b-' (tulajdonképpen »prófétálni«), c-l-h rúah (tulajdonképpen Isten Lelke »rászáll valakire«); g. eksztaszisz (»öntudaton kívül«). Átmeneti jellegű, de feltűnő módon megváltozott tudatállapot, amelyet az okoz, hogy a numinózus erők hatalmukba kerítik az embert. A g. vallásban az istenségtől megszállottakat entheosznak, a megszállottságot enthousziaszmosznak vagy eksztaszisznak nevezték. Az ÓSZ-i eksztatikus próféták között is ismeretes az a jelenség, amikor Isten Lelke rászáll, szinte »belemegy« a prófétába, majd a próféta révületbe esve valóságosan is »más emberré« lesz (vö. Bír 14,6.19; 15,14; 1Sám 10,6.10; 11,6). Az eksztatikus próféták gyakran eszméletlenül, ruhájukat levetve hevertek a földön egész nap (1Sám 19,24). Az öntudaton kívüli állapotot zenével, tánccal (2Sám 6,5), szeszes italokkal (vö. Ézs 28,7), üvöltözéssel (vö. 1Kir 18,20kk.28kk; 22,6.10kk), a test bevagdalásával (1Kir 18,28) idézték elő. Nem véletlen, hogy éppen ezért »bolondoknak« tekintették őket (1Sám 10,11; 19,24; 2Kir 9,11). A »prófétálás Lelke« a kívülállókat is magával ragadhatta (ld. az 1Sám 19,20-24 szemléletes leírását). Az eksztatikus prófétaság jellemzői a későbbi nagyprófétáknál már nemigen fordulnak elő, csupán elhivatásuk történik víziók és audíciók kíséretében (pl. Ézs 6,1kk). Az apokaliptikus irodalomban a vízió már csak stiláris eszközként szerepel.
Eksztatikus jelenségek mind a jeruzsálemi gyülekezetben, mind pedig a páli gyülekezetekben ismeretesek voltak (ApCsel 2,1kk; 7,55kk; 18,9k; 22,17kk). Pál apostol maga is eksztatikusnak számított (1Kor 14,18; 2Kor 12,1kk), de ennek már maga sem tulajdonított nagy jelentőséget (vö. 1Kor 14,19; 2Kor 5,11kk; 12,1-11). A szakirodalomban vitatott, milyen mértékben tekinthető a Jel írója eksztatikusnak. (Ld. még EKSZTÁZIS)
