Rézkígyó
Rézkígyó A PUSZTAI VÁNDORLÁS idején a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé tartó Izráelt mérges kígyók támadták meg, úgyhogy sokan bele is haltak a marásukba. Isten ítélete volt ez az örökös zúgolódás miatt. A csapás súlya alatt a nép bűnbánatra jutott, Mózes pedig könyörgött értük az Úrhoz. Válaszul Isten azt parancsolta Mózesnek, hogy csináljon egy rézkígyót, és tűzze rá egy póznára. Aki a Mózes által készített rézkígyóra föltekintett, nem halt bele a kígyómarásba (4Móz 21,4-9). A Bölcsesség könyve című apokrifus irat hangsúlyozza: nem a rézkígyó, hanem az Úr tartotta meg a hittel föltekintőket (16,7). A nép szíve mégis a rézkígyóhoz kötődött, melyet hosszú századokon át ereklyeként őriztek és tiszteltek. (Ez volt a NEHUSTÁN.) Még illatáldozatot is mutattak be neki. (Hogy ebben mekkora szerepe volt az ókori Közel-Keleten széltében elterjedt kígyókultusznak, nem tudjuk pontosan. Tény, hogy a kígyókultusz nyomaira Palesztinában is több helyütt rábukkantak a régészek.) A bálvánnyá lett rézkígyót végül Ezékiás király zúzatta szét, a bálványkultusz elleni általános »hadjárata« során (2Kir 18,4).
Jézus, a rézkígyó eredeti szerepére utalva, azt mondta: az Emberfia is hozzá hasonlóan fog fölemeltetni (tudniillik a keresztre), hogy aki hittel rátekint, örök életet nyerjen (Jn 3,14-15).
HI
