Sárkány
Sárkány 1. Fogalma. Mitikus, mondai, mesebeli lény (h. tannim, tannin, g. drákon). Különböző alakokban van róla szó (sárkány, kígyó, tengeri szörny, szárnyas kígyó, szárnyas krokodil). Előfordul, hogy valamilyen létező tengeri vagy szárazföldi nagy állatot, szörnyet is sárkánynak neveznek. Egy vagy több (három, hét, kilenc, tizenkettő, huszonnégy vagy akár száz) feje van (1Móz 1,21; 2Móz 7,9.12; 5Móz 32,33; Ézs 27,1; 51,9; Jer 51,34; Ez 29,3; 32,2; Jób 7,12; Zsolt 74,13; 91,13; 148,7).
2. Ókori mítoszokban és mondákban Az ókori népek mítoszaiban, mondáiban, különösen a teremtés-mítoszokban, jelentős szerepet játszik a sárkány, ami gyakran kígyó vagy tengeriszörny alakban jelenik meg. Többnyire a teremtés előtti érintetlen, ismeretlen egységet jelképezi, amit az isteneknek vagy a főistennek le kell győznie. Az egyiptomi mítoszban Ré, a sumérban Ninurta, a kánaániban Baal győzi le. Az akkád mítosz szerint Marduk a legyőzött és kettéhasított tengeriszörnyből, Tiamatból teremtette a látható világot. A babiloni, egyiptomi és a kánaáni újév ünnepeken kultuszi játékban jelenítették meg az isten(ek) győzelmét a sárkány felett. Ezeknek a kultuszi játékoknak az volt a feladata, hogy a kivívott győzelmet, rendet megerősítse, megújítsa.
3. Az ÓSZ-ben. Az ÓSZ szerzői bizonyára ismerték a különböző ókori mítoszokat, ezek elemeit azonban csak ritkán, akkor is az ÓSZ hitvilágának megfelelően alkalmazták. Isten páratlan hatalma dicsőségét hirdeti, hogy az ősidőkben megölte a sárkányt (Ézs 51,9; Zsolt 74,13), s megkötözte a tengeri szörnyet (Jób 7,12). Amit Isten megcselekedett az ősidőkben, azt megteszi a végidőkben is: megöli a tengerben lakó szörnyeteget (Ézs 27,1). Az Ézs 14,29; 30,6 repülő sárkányról beszél (száráf mö óféf). A 14,29-ben, a filiszteusok elleni jövendölésben, Izráelt, a 30,6-ban pedig Egyiptomot jelképezi.
4. Az ÚSZ-ben. A sárkány az ÚSZ-ben a Sátán jelképeként jelenik meg a Jelenések könyvében. A sárkány az ősi kígyó, akit ördögnek és sátánnak hívnak, levettetik a mennyből (Jel 12,9), s teljes erővel harcol az asszony, az asszony fiúgyermeke, majd az asszony utódai ellen, akik megtartják az Isten parancsait (Jel 12,13kk). Krisztus megjelenésekor (Jel 19,11kk) ezer évre megkötözik a sárkányt (Jel 20,1kk), majd rövid időre elengedik, de Krisztus végső győzelme után a tüzes és kénes tóba vetik (Jel 20,7.10).
NA
