Sárón
Sárón A szó a h. jásar = egyenesnek lenni igéből származik és síkságot, sík területet jelent. Sárón Palesztina É-i részének legnagyobb síksága. Az ország Ny-i részén, a Földközi-tenger partján, Jaffa és Cézárea közt terül el. Hosszúsága kb. 80 km, szélessége 15-16 km. Valamikor sűrű tölgyerdők borították. É-i részei a folyók mentén mocsarasak voltak. Ezeket csak a modern korban vezették le. Dús növényzete és sok virága a költőket is megihlette; szépségét Libánon és Básán szépségéhez hasonlították (Énekek 2,1; Ézs 33,9; 35,2). Sok jó legelő is volt itt; a vidék alkalmas volt állattenyésztésre is (1Krón 27,29; Ézs 65,10). Bár Józs 12,18 arról tudósít, hogy a honfoglaló izráeli törzsek többek közt Sárón királyát is legyőzték, tudjuk, hogy Sárónt nem sikerült egészen elfoglalniuk. Akadályozták őket a Sáróntól D-re letelepedett filiszteusok. A tengerpartnak ezen részén nem voltak jó kikötők; Izráel nem volt hajós nép. A tenger urai ezen a vidéken az egymással régóta élénk kereskedelmet folytató egyiptomiak és föníciaiak voltak. Izráel a Sárón-síkságnak inkább a K-i részén telepedett meg. A Józsué idejében elfoglalt »Sárón« Áfekhez tartozott (Józs 12,18), és Sárón D-i részén fekszik. Arubbót és a hozzá tartozó Szókó viszont, ahol Salamon egyik helytartója lakott (1Kir 4,10), Sárón É-i részén található. Később a babiloni fogságból hazatért foglyok egy része is ezen a vidéken telepedett le: Jaffától DK-re, Lódban és Ónóban (Ezsd 2,33; Neh 7,37).
Kivételt képez azonban 1Krón 5,16. Itt a Sárón szó nem a Palesztina ÉNY-i részén levő tengerparti síkságot jelenti, hanem a Jordán K-i vidékének déli részét.
KD
