Sarokkő
Sarokkő H. rós pinnáh, g. akrogónaiosz, ill. kefalé góniasz. Az építmények legelőször lerakott alapköve, amely azután irányt szab az egész további építkezésnek (Jer 51,26; Jób 38,6).
Isten a Sionra egy drága sarokkövet tesz le alapul, amely a hívők számára fundamentum lesz (Ézs 28,16). Zak 10,4 szerint Júda házából kerül ki a sarokkő, azaz az elöljáró. Zsolt 118,22 a félreismert igazra alkalmazza a kifejezést: az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az ÚSZ a Zsolt 118,22 kijelentését Jézus Krisztusra vonatkoztatja (Mt 21,42 par; ApCsel 4,11; 1Pt 2,7). Ugyanígy Jézusra vonatkozik az 1Pt 2,6-ban a Sionon elhelyezett kő is (vö. Ézs 28,16), ez azonban már a hitetlenek számára megbotlás köve (ld. MEGÜTKÖZÉS KÖVE) is lesz (Ézs 8,14; 2,8). Az Ef 2,20 szerint a keresztyén gyülekezet Isten házanépe, amely ráépült az apostolok és próféták alapjára (vö. Jel 21,14), a sarokkő pedig maga Krisztus, akiben az egész épület egybeilleszkedik.
