Süket
Süket H. hérés; g. kófosz. Mivel a süketség, különösen ha az veleszületett, vagy gyermekkori eredetű, gyakran egybekapcsolódik a némasággal, ezért a h. nyelvben ugyanaz a kifejezés jelöli mindkét fogalmat. A süketséget az ÓSZ szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt használja (ld. 2Móz 4,11; Zsolt 38,14; Ézs 35,5k). Az ÓSZ-i törvény védte a süketeket, nem volt szabad őket csúfolni: »A süketet ne ócsárold!« (3Móz 19,14; vö. még 2Móz 4,11; Zsolt 38,14; 58,5). Képes értelemben gyakran halljuk Izráelről, hogy süket és vak (Ézs 42,18k; 43,8). Az eszkhatológikus idő egyik jele, hogy a messiási korban a süketek újra hallani fognak (Ézs 29,18; 35,5).
Az ÚSZ-ben ez az ÓSZ-i ígéret teljesedett be Jézus Krisztus messiási tevékenysége során. Keresztelő János kérdésére (hogy ti. Jézus-e az Eljövendő) azt válaszolja Jézus, hogy a »süketek hallanak« (Mt 11,5; Lk 7,22; vö. Mk 9,25). Ez messiási mivoltának egyik bizonyítéka (vö. Mt 15,29kk; Mk 7,32kk). (Ld. még FÜL; HALLÁS)
