Süt
Süt Az étel elkészítésének egyik módja a sütés, amelyet régtől fogva ismer az emberiség. Ez a munka a háztartáson belül az asszonyok dolga volt (1Móz 18,6; 1Sám 8,13), de az egyszerűbb ételeket a férfiak is megsütötték (Jn 21,9), sőt hivatásszerűen is foglalkoztak vele, pl. pékként (Hós 7,4). Jeruzsálemben egy időben a pékeknek még utcájuk is volt (Jer 37,21). A fősütőmesteri állás ugyanakkor magas rangot is jelentett a király szolgálatában. A papok is sütöttek, amikor az ételáldozatot mutatták be (4Móz 7,9; Ez 46,20).
A sütés történhetett szabadban, parázson (Jn 21,9), vagy áttüzesített köveken (1Kir 19,6), és a házon belül is, ahol a lakás egyik sarkában kövekkel körülvéve állt a tűzhely. A kövekre állították az edényt, vagy fektették rá a sütőlapot (3Móz 7,9) és úgy készítettek főtt ételt. A sütőkemence a házhoz tartozó udvaron állt, ilyenek szép számmal kerültek elő Megiddó városának feltárásakor. A KEMENCÉben kenyeret sütöttek (3Móz 26,26), ami készülhetett kovászosan vagy kovász nélkül. A B a következő ételek készítését említi meg: lángos (1Móz 18,6; 1Kir 19,6), pecsenye (Ézs 44,16), hús (Ézs 44,19), áldozati sütemény (Jer 7,18), hal (Jn 21,9), lepény (3Móz 24,5), ételáldozat (4Móz 7,9; Ez 46,20).
A tűzrakáshoz a fa mellett mindenféle száraz mezei növényt felhasználtak, de tüzelőanyagnak számított a marhaganéj (Ez 4,15) és az emberi ganéj is (Ez 4,12), amely azonban itt nyilvánvalóan a rettentően nyomorúságos életkörülményt akarja hangsúlyozni.
