Szerelmi dal
Szerelmi dal Az ÓSZ népe hétköznapi életéhez hozzátartoztak a profán énekek is: munkadal (4Móz 21,17k), a hősöket dicsérő ének (1Sám 18,7), a gyászének (Jer 22,18b), vagy a bordal (Ézs 22,13b). Így lehettek szerelmi énekek is, amelyeket lantpengető vándorénekesek adhattak elő a közönség szórakoztatására. Ezékielhez így szól Isten: »Csak pajzán dalok énekese vagy«, mármint az izráeliták szemében (Ez 33,32). Ézsaiás pedig híres példázatát a figyelem felkeltése érdekében úgy kezdi, hogy »dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről« (Ézs 5,1). A szerelmi dalok azonban jobbára a lakodalmakon hangzottak el (vö. Jer 16,9; 33,11). Tartalmuk a tiszta szerelem szépségének a megéneklése, valamint a vőlegény és a menyasszony szépségének a magasztalása. Együvé gyűjtve az ÉNEKEK ÉNEKE tartalmazza e dalokat, amelyek az új házaspárt, (Salamon) királyt és ifjú feleségét dicsőítik jelképes módon. Az itt összefoglalt szerelmi dalokat, mint menyegzői énekeket szépségük miatt a világi irodalom igen nagyra becsüli. A B-ba azonban allegorikus értelmezéssel került bele: a vőlegény az Úr, a menyasszony Izráel; és Isten igéjeként csak ebben az allegorikus értelemben magyarázandó.
