Testamentum 1. A kifejezés a klasszikus latin nyelvben eredetileg »végakarat«, »végrendelet« értelmű. A mai egyházi szóhasználatban azonban már elhalványodott ez a jelentés és mint irodalmi fogalom, a Szentírás 1., ill. 2. részének a neve csupán a legtöbb európai nyelvben (the Old Testament, the New Testament, l'Ancient Testament, le Nouveau Testament, das Alte Testament, das Neue Testament stb.). Ezen elnevezések alapja a latin Vetus Testamentum és Novum Testamentum terminológia, ami pedig a K-i egyházatyák szóhasználatának a pontos átvétele. Ők foglalták ui. egybe, az egyház történelme során először, a B 2 részét a diathéké kifejezéssel: hé palaia diathéké és hé kainé diathéké. A testamentum, ill. diathéké eredeti alapjelentése megegyezik. »Szövetség«-ként való érteltnezésük (ld. pl. a mai magyar szóhasználatot: Ószövetség-Újszövetség) Hieronymustól származik, aki a diathéké kifejezést (ami az LXX-ben a h. börít fordítása) Vulgataban, foedusszal (135×), ill. pactummal (96×) adta vissza, míg a zsoltárokban meghagyta a Vetus Latina testamentum fordítását. Napjaink teológia szakirodalmában vitatott a börít »szövetségként« való értelmezése.
2. Kedvelt zsidó irodalmi műf'aj az intertestamentális korban. A valláserkölcsi nevelést, ill. építést szolgálták. A bölcsességirodalom stílusában íródtak. A tanítás az apa-fiú relációban folyt (B-i minták: 1Móz 49; 5Móz 33; Józs 23-24), ezért kedvelt személyek a pátriárkák (a 12 pátriárka testamentuma). (Ld. még BIBLIA; SZÖVETSÉG; ÓSZÖVETSÉG; ÚJSZÖVETSÉG)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.