Törvénytáblák
Törvénytáblák A TÍZPARANCSOLAT két kőtáblája úgy került be a keresztyén köztudatba, mint a törvénytáblák, holott a B helyette alapvetően két fogalmat használ: a bizonyság két táblája (2Móz 31,18; 32,15; 34,29), h. söné luhót hácédut, ill. a szövetség táblái (5Móz 9,9.11.15; Zsid 9,4), h. lúhót habörít, g. hai plakes tes diathekes. E megnevezések helyettesítésére, hogy az ismétléseket elkerülje, néha táblát (2Móz 32,15; 5Móz 10,2; 2Krón 5,10), h. lúah, két esetben kőtáblát (2Móz 31,18; 5Móz 9,9), h. lúhót há'abáním, vagy két kőtáblát (2Móz 24,12; 34,1; 5Móz 4,13; 5,22; 9,10; 10,1; 1Kir 8,9), h. söné lúhót háabáním-ot ír. A táblák a BIZONYSÁGai annak, hogy Isten SZÖVETSÉGet kötött Izráellel, és Izráel elkötelezte magát Jahve mellett, akit mint egyedüli Istent imád és szolgál. Ez az elkötelezés Izráel számára a parancsolatok megtartásában nyilvánul meg.
Az ÓSZ elbeszélése szerint Isten a Sínain adta át Mózesnek a bizonyság két tábláját (2Móz 31,18). A táblát Isten készítette, és »ujjával« mindkét oldalát teleírta (2Móz 32,15k). Mózes kezében fogva levitte a hegyről a táborba, de meglátva az aranyborjút, amelyet Áron készített a népnek istenül, haragra lobbant és összetörte azokat (2Móz 32,19). Ezután az Úr Mózessel két új kőtáblát faragtatott, az előzőhöz hasonlót, és Mózes felvitte a kezében a hegyre (2Móz 34,1-4), és most már ő írta rá a szövetség igéit, a tíz igét (2Móz 34,27k). A táblákat a szövetség ládájában kellett elhelyezni (2Móz 25,16.21), ezt az 5Móz 10,1-5 szerint maga Mózes készítette el fából. Salamon a templom felépítése után a szövetség ládáját a szentek szentjébe vitette, amelyben benne volt még a két kőtábla (1Kir 8,9; 2Krón 5,10).
Az ÚSZ-ben csak a Zsid 9,4 említi a szövetség tábláit.
SzL
