Válólevél
Válólevél Ha egy izráeli férfi elbocsátotta a feleségét (és ezt válóper nélkül, bármikor megtehette, ha valami kivetnivalót talált benne), akkor a mózesi törvények szerint válólevelet kellett írnia, és azt az asszony elbocsátásakor a kezébe adnia (5Móz 24,1). Ennek birtokában az asszony hazatérhetett a szüleihez, majd újra összeházasodhatott bárkivel, csak a korábbi férjével nem (5Móz 24,2-4). A válólevél tartalmáról Mózes nem rendelkezett. Kezdetben egészen egyszerű nyilatkozat lehetett ez (vö. Hós 2,4), idővel azután kötött formát öltött. Egy QUMRÁNi papiruszon talált válólevél a következő pontokból áll: keltezés; elbocsátó nyilatkozat; felhatalmazás az újbóli házasságkötésre »bármely zsidó férfival«; az átadási aktus rögzítése; bizonyos pénzügyi megállapodások; egy nyilatkozat arról, hogy ez az okirat szükség esetén újból kiállítható; végül a férj és 3 tanú aláírása. - Válólevelet természetesen csak a férj adhatott ki, de a TALMUD szerint az asszony is kikövetelhette azt magának, ha a férje vonakodott őt megtartani, ha impotens volt vagy ha brutálisan bánt vele.
A válólevél dolgában Jézust is megkérdezték a kortársai. Válaszában Jézus eltörölte a férfiak válási előjogait, a válólevelet pedig »szükséges rossznak« bélyegezte. Az igazi megoldás: a Teremtő eredeti gondolatának komolyan vétele; a házasfelek életre szóló szövetsége (Mt 5,31-32; 19,3-9).
Említsük meg végül, hogy az Ézs 50,1-ben és a Jer 3,8-ban képi értelemben szerepel a válólevél: Jahve »elbocsátotta« a hűtlen Izráelt, és »kiadta a válólevelét«; de nem tette ezt Júdával. (Ld. még VÁLÁS)
HI
