Változás
Változás Valaminek a helyzetében, ill. összetételében, állapotában, minőségében, viselkedésében bekövetkező módosulás.
A fogalom jelölésére az ÚSZ-ben a g. parallage és trope szavak szolgálnak, ahol is a trope speciális csillagászati szakkifejezés, míg a parallage egyaránt használatos általános értelemben, valamint a csillagászati szakmai nyelvben. A csillagászat körében használva mindkét szó azokkal a változásokkal kapcsolatos, melyek az égbolton, ill. magukon az égitesteken figyelhetők meg: a nappalok és az éjszakák időtartamának szemmel látható váltakozásai, a Nap pályájának különbözőképp való észlelése (hol magasan jár a Nap, hol pedig lenyugszik), a Hold növekedése és megfogyatkozása, a bolygók és csillagok tündöklésének változásai a különböző napszakokban, ill. légköri viszonyok között.
A parallage a csillagok helyzetváltoztatására, mely észlelhető a feljövetelükkel, illetve lemenetelükkel, a trope pedig a bolygók és csillagok mozgásából eredő változásokra utal, amint pl. a Nap lemenetelével ráborul a sötétség a Földre, feljövetelével pedig elönti a Földet a világosság. A Jak 1,17 mindkét szót használja, de nem speciális csillagászati értelemben, hanem képletesen. Azt akarja ezzel Jak kijelenteni az égitestek atyjáról, a világmindenség Uráról, hogy benne nincsen semmiféle elváltozás, vagy fény-árnyék-váltakozásból eredő elsötétedés (Jak 1,17). Isten fölötte áll azoknak az örök váltakozásoknak, melyekről a csillagok fényváltozásai tanúskodnak. Isten változhatatlan fény, örök fény, kizárólag csak fény és semmi más. Vagyis az ő természetében nincs változás, az isteni jóság nem megy át gonoszságba. Miután Istenben nincs változás, ezért eleve kizárt az a feltevés, mely szerint olykor maga Isten a bűn oka (4Móz 23,19; Hós 11,9; Mal 3,6).
Isten örök, változhatatlan valóság, Rajta kívül azonban minden változik, elavul, elmúlik: Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el« (Zsid 1,10kk).
A változás és elmúlás törvénye alól az ember sem kivétel (Zsolt 90,9k stb.). Istennek nemcsak a lénye, lényege változhatatlan, hanem a megnyilatkozásai is: pl. szava/igéje (1Pt 1,22) ígéretei (Zsid 6,17k), ajándékai és elhívása (Róm 11 29), az ő országa (Zsid 12,27).
DI
