Vezérszó
Vezérszó l. Olyan szó, amely összetart, lelki-szellemi egységgé tesz valamely - különböző stilisztikai eszközökkel dolgozó - beszédet, írásművet, vagy annak egy önálló szakaszát. Az 1Kor 1,18-31 fokozással és antitézisekkel hat (ld. RETORIKA), összetartó vezérszava: Isten. A Róm 8,19-22 mind a négy mondatában előforduló vezérszó a »teremtett világ« (ktisis).
2. A Péld tanulmányozásakor figyelték meg, hogy egymással tartalmilag össze nem függő mondások egymás mellé sorolásának szerkesztői háttere a bennük előforduló azonos, vagy csak hasonló hangalakú szó. Ez a fajta vezérszavas szerkesztés nem feltétlenül jár együtt az egymás mellé helyezett egységek tartalmi-logikai összefüggésével. Ez a felismerés megóv attól, hogy okvetlenül összefüggést keressünk ott, ahol nincs.
Mt 11,1-15 Keresztelő Jánosról szól. A 16-24 az ítéletről, melyet a szerkesztés a János szó miatt (I8. vers) kapcsolt ide. Ennek antitézise a 25-30, mely az ítélettel szemben a megnyugvásról szól. Az összekapcsoló vezérszó a gyermek két szinonimája (16. és 25. vers), amit még fölerősít a Fiú háromszoros említése (27. vers). Különálló egységek kerültek egymás mellé a Lk 16,1-13-ban (ld. MONDÁS).
