Vőlegény
Vőlegény Az az ifjú vagy férfi, akinek menyasszonya van. Az ifjakat már 15 éves kortól házasságra érettnek tekintették, s házasságra lépésük magától értetődő volt. A h. hatan ill. g. nümphiosz-nak nevezi őket. Mind az ÓSZ-ben, mind az ÚSZ-ben ismerős a szó szerinti és az átvitt értelme is. Vőlegénnyé akkor vált valaki, amikor apja, vagy annak megbízottja - vagy saját maga - a mátkapénz - h. mohár - lefizetésével egy lányt a számára eljegyzett (1Móz 34,4; 38,6; Bír 14,2; 2Móz 22,15k; 1Móz 24,2k). A mátkapénzt a menyasszony apjának fizették (1Móz 34,12; 1Sám 18,25). Az összeg nagyságát közismert szokásjog határozta meg (2Móz 22,16). Meghatározhatták nemcsak pénz, hanem természetbeniekben is, pl. jószág, szolgálat, haditett (1Móz 34,11; Józs 15,16; Bír 1,12; 1Sám 17,25). A mátkapénz lefizetésével az eljegyzést megpecsételték, s ettől kezdve a vőlegény jogi igénye érvényes. A h. 'árasz igealakja »jogilag magának megnyerni« jelentésű (2Sám 3,14; Hós 2,21k). Ezután következett a házasság.
Az ÓSZ a Zsolt 19,6-ban Istent vőlegényhez hasonlítja. A syn-ok és Pál is beszél a Messiással, Jézussal kapcsolatban (Mt 25,1-3), Krisztusról, mint vőlegényről (2Kor 11,2; Ef 5,22-33). (Ld. még ELJEGYZÉS; HÁZASSÁG; MENYASSZONY)
