Völgy
Völgy Az ÓSZ nyelve több h. szót is használ a völgy megnevezésére. Mindenekelőtt a gaj-t, amely néhol hegyszorost, szakadékot is jelent, az 'afik, amelyben patak vagy csorgó víz is van, hasonlóan a nahal-hoz. A ccémek és bikcah mélyedést, hasadékot, vagy egyenesen széles völgyi síkságot jelent. A bővízű helyek a paradicsomra emlékeztetnek (5Móz 8,7; 11,11), és Isten szabadító hatalmára (Ézs 41,18), és az Úr napjának csodálatos harmóniájára (Jóel 4,18). Kövér legelő növekszik a völgyekben (Ez 34,14), gabona borítja őket (Zsolt 65,14). A termékenységük mellett mint nagy csaták színhelyei jelentősek (1Móz 14,8; Bír 5,15; 1Sám 17,2), vagy az öldöklés áldozatainak temetkező helye (Jer 7,32), nagy gyászok és halottsiratások színtere (Zak 12,11).
Jelképesen a völgy az emberi kultúrának a bölcsője, s ugyanakkor az ember gőgjének melegágya (1Móz 11,2-9), a bálványimádás fészke (1Kir 20,23.25.28), különösen a Baalé (Jer 7,31). Éppen ezért a völgyben zúdul ítélet a bálványimádókra (Jóel 4,2.12.14), itt pusztul el Góg népe is (Ez 39,11kk). Itt jelenti ki Isten a dicsőségét (Zak 14,6-11), és ad alkalmanként prófétai látást (Ézs 22,1.5; Ez 3,22-27). Újabb szempontot az ÚSZ nem nyújt.
