Ariel
Ariel – légies, vidám szellem A vihar című színműben. Előbb Sycorax, egy elhagyatott sziget úrnője kényszerítette szolgálatába. Ő úrnője „érzéki rút parancsainak” ellene szegült, ezért a boszorkány egy fenyőfa hasítékába zárta be, s varázserejével tizenkét esztendőre megkötötte. Fogságából, ahol az ádáz Caliban kínzásának is ki volt téve, Prospero szabadította ki ~t, amikor a szigetre érkezett; ennek fejében tizenkét esztendei hív szolgálatot kívánt meg tőle. A szellem jó szívvel szolgált emberséges urának, bár a szabadság után egyre türelmetlenebbül vágyódott. A tizenkettedik év végén, a közeli szabadulás reményében különös buzgalommal és ötletességgel hajtotta végre Prospero parancsait, amidőn vihart idézett elő, és a nápolyi gálya hajótörötteit a varázsló szándékainak megfelelően csoportosította és vezetgette a szigeten. Mikor már az emberi lények sorsa eligazodott, ~ is elnyerte a szabadságot, s visszatérhetett ősi honába, az elemek közé. Mestere gyengéden búcsúztatta: „Ej, huncut tündér, nélkülözni foglak.” – A játékos kedvű szolgáló szellem nem új jelenség a szerző életművében, de míg Puck afféle kétbalkezes népmesei manó volt és Oberon apróbb megbízásait teljesítette, ~ a lég illékony szellemeként a természeti erőknek is parancsol. Emelkedett és költői lelkület, lírai dalai a legszebbek mind közt, amiket Shakespeare drámáiban énekelnek. Ha Caliban a vak és romboló természeti erők megszemélyesítője, akkor ~ a lomha földi dolgokon felülemelkedő és csodákra képes emberi szellemet képviseli. A név egyébként bibliai eredetü, és 'Isten oroszlánja' a héber értelme; Izaiás jövendöléseiben (29,1-7) Jeruzsálemre vonatkozik. Tündére számára Shakespeare bizonyára kecses hangalakja miatt választotta, amelybe az angol air ('levegő') szó is beleérezhető.
