Katalin
Katalin1 – becenevén Kata (angolul Katherina, Kate), padovai leányzó A makrancos hölgy című vígjátékban. Az özvegy Baptista1 lánya volt, s apját főleg azzal ejtette kétségbe, hogy éles nyelvével és fékezhetetlen vadságával minden kérőt elriasztott magától. Ezzel tönkretette a férjhez menési esélyeit szelíd húgának, Biancá1nak is, akit ráadásul kíméletlenül gyötört és valósággal rettegésben tartott. Végül mégis jelentkezett ~ért egy mindenre elszánt kérő, a veronai Petruchio, aki a lány vitriolos modorától nem riadt vissza, s mihelyt az apával megállapodott a tekintélyes hozományról, kitűzette az esküvőt. Alighogy a pap, botránnyal határos előzmények után, összeadta a párt, az ifjú férj faképnél hagyta a násznépet asszonykájával együtt. Nekilátott a szelídítésnek, és a gyöngéd figyelmesség álcájába bujtatott rafinált gyötrésekkel két nap alatt megtörte ~ ellenállását. Mire visszatértek Padovába, hogy Lucentio házánál hármas nászlakomát üljenek, Katára rá se lehetett ismerni. Megnyerte ura számára a százdukátos fogadást, amelynek tétje az volt, hogy a három ifjú férj közül melyiknek a felesége jön el elsőként ura hívására. És a két késedelmes asszonynak (akik közül az egyik a szelíd Bianca volt!) nem más, mint ~ tartott intő beszédet az engedelmességről, amellyel az asszony urának tartozik. – Shakespeare nőalakjainak pazar galériájában is egyedül áll ez a szoknyába bújt ördög, aki öt felvonás alatt angyallá alakul át, ha nem is épp saját jószántából. A mai nézők és olvasók, főleg a nők, bizonyára nem mind derülnek felhőtlenül Petruchio drasztikus idomító módszerein, amelyek egy másik ember akaratának összezúzását célozzák; már csak azért sem, mert érdes modora ellenére a lány rokonszenvet kelt őszinteségével és a polgári konvenciók elleni lázongásával. Az angol eredeti cím egyenest a vadállat-szelídítésre utal; a darab végi fogadás is hasonlít a vadászok vetélkedésére, hogy melyikük kutyája apportíroz a legügyesebben. Ám tudomásul kell vennünk, hogy az Erzsébet-korban a vallásos és a társadalmi felfogás egyaránt a női jellem egyik legfőbb ékének tekintette a férj iránti engedelmességet; maga ~ sem úgy fest, mint aki méltósága feladásának érzi átalakulását; jóllehet egyesek úgy vélik, hogy a női engedelmességről szóló tirádáját a szerző ironikusnak szánta. Két erős jellem, két kemény akarat feszül itt egymásnak, és győz az erősebb, a céltudatosabb, és amelyiknek célját a közfelfogás is szentesíti. – ~ története az idők során 11 operát ihletett Purcell színpadi zenéjén kívül. Modern korunkban Porter Kiss Me Kate című musicalje és Zefirellinek a darab nyomán készült filmje rajzolt néhány frissebb vonást ~ arcképére.
