Ajtay Andor
Ajtay Andor (Fogaras, 1903. júl. 25. – Bp., 1975. máj. 9.): színész, Kossuth-díjas (1954), érdemes művész (1953), kiváló művész (1968). Bécsben az autószakmában dolgozott, majd megpróbálkozott az újságírással. 1927 – 1929 között Rákosi Sziki színiisk.-jában kapott alapképzést, 1929-től a szegedi Városi Színházban jászott. 1931-ben Dusán (Hunyady Sándor: Feketeszárú cseresznye) szerepének nagysikerű alakítása után 1932-ben a bp.-i Vígszínház szerződtette, 1943-tól 1945-ig a Nemzeti Színház tagja, 1945 után 1959-ig újból a Vígszínház (akkor a Magyar Néphadsereg Színháza) egyik vezető művésze volt. 1959-től a Jókai Színházban, 1963-tól visszavonulásáig a Madách Színházban játszott. Színpadi alakításait realista emberábrázolás és férfias líra jellemezte. Könnyed játékstílusa különféle szerepkörök betöltésére tette alkalmassá. Rendezői munkát is végzett: Čapek: Fiaim, Szabó Magda: Kígyómarás (Jókai Színház, 1959); Hauptmann: Naplemente előtt (Szegedi Nemzeti Színház, 1970). Filmszínészként legnagyobb sikerét az 1948-ban forgatott, majd 1955-ben átdolgozott Beszterce ostroma főhőseként mint Pongrácz István gróf érte el. Élete végén Ajtay Emlékdíjat alapított – F. sz. Sulyok vezérigazgató (Illés E.: Törtetők); Higgins (Shaw: Pygmalion); Clausen tanácsos (Hauptmann: Naplemente előtt); Volpone (Ben Jonson); Polonius (Shakespeare: Hamlet); Apa (Čapek: Fiaim); Taláros úr (Kohout: Ilyen nagy szerelem); Táborparancsnok (Pagonyin: Arisztokraták); Lenbach báró (Krleža: Agónia); Tallboys ezredes (Shaw: Olyan szép, hogy nem is lehet igaz). – I. f. Úrilány szobát keres (1937); Döntő pillanat (1938); Két lány az utcán (1939); Ismeretlen ellenfél (1940); Néma kolostor – A karthausi (1941); Fráter Loránd (1942); Orient express (1943); Az ember tragédiája (1944); Erkel (1952); 9-es kórterem (1955); Két vallomás (1957); Oldás és kötés (1962); Harlekin és szerelmese (1966); Imposztorok (1969); Az oroszlán ugrani készül (1969). – Irod. Lányi Andor: A. A. (Színház- és Filmműv., 1954. 4. sz.); A. G.: A dráma barátja és az operett, beszélgetés A. A.-ral (Ország-Világ, 1969. júl. 22.); Angyal Mária: A. A. – kettős szerepben (Színház, 1971. 2. sz.); Bános Tibor: A. A. (Magyarország, 1974. jún. 23.).
