Ajtay Miklós
Ajtay Miklós (Mezőszengyel, 1899. jan. 26. – Párizs, 1987. jún. 10.): esztéta, újságíró. Egy.-i tanulmányait Kolozsvárott, a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en, Berlinben és Párizsban folytatta, 1923-ben bölcseleti doktorrá avatták. 1924-ben Franciao.-ban telepedett le. 1926–1944 között az általa alapított Párizsi Magy. Akad. ügyvezető elnöke, kiadványainak szerk.-je, 1933-tól az MTI (Magy. Távirati Iroda) párizsi tudósítója volt. 1951–1957 között a Szabad Európa Rádió (SZER) munkatársa, 1955-től irodavezetője az NSZK-ban. 1958-tól a Magy. Szabadság Tanácsa, 1961-től a VIK vezetőségi tagja. A Szabad Magy. Újságírók Egyesületének alelnöke. Írásait az Új Hungária és a Magyar Könyvbarátok közölte. Álneve: Randolph Robban. – M. Esztétikai imperializmus (Párizs, 1926); Lechemin le plus court de la pensée juridique (Paris, 1930); Si l'Allemagneavait vaincu (tan., Paris 1950); A magyar demiurgosz ítélőszéke előtt (publicisztika, Párizs, 1952); Le robot germanophile télécommandé (r., Köln–Párizs–New York, 1956); „A sír, hol nemzet süllyed el...” (publicisztika, Köln–Detroit, 1960).
