Bakfark Bálint
Bakfark Bálint (Brassó, 1507 – Padova, 1576. aug. 15. v. 22.): lantművész és zeneszerző. A Greff családdal rokonságba kerülve használta a Greff nevet is. Szapolyai János budai udvarában nevelkedett, akitől nemességet is nyert. Tanítómestere ismeretlen. 1540 után elhagyta az udvart. Franciao.-ban Tournon gróf szolgálatában állott. 1549–1566-ban Lengyelo.-ban II. Zsigmond Ágost király udvartartásának tagja. 1551-ben Königsbergbe ment Albrecht herceghez, kinek hosszabb időn át titkos politikai megbízottja volt. 1552-ben Danzigba, majd Augsburgon át Lyonba utazott, ahol lantdarabjainak első gyűjteménye számára sikerült kiadót találnia (Intavolatura Valentini Bacfarc Transilvani Coronensis, 1553). Utóbb visszatért Vilnába a lengyel udvarhoz. 1565-ben Krakkóban második lantkönyve kiadatását intézte (Valentini Greffi Bakfarci Pannonii, harmoniarum musicarum in usum testudinis factarum. Tomus primus). 1566-ban váratlanul megszakadtak a lengyel udvarral való kapcsolatai, vagyonát elkobozták, maga Posenban talált menedéket. Dudics András császári követ közbenjárására a bécsi udvar szolgálatába szegődött, de már 1568-ban hazatért Erdélybe, ahol János Zsigmondtól 1570-ben művészi érdemeiért birtokadományban részesült. 1572-ben Itáliába utazott és Padovában telepedett le, ahol családjával együtt (felesége Katharina Narbuttowna, litván nő) a pestis áldozata lett. Halálát közeledni érezvén kéziratait elégette. – Kora egyik legkiválóbb előadóművésze, aki virtuóz játékával és műveivel európai hírnevet szerzett. A lantzene stílusát kora nagy zeneszerzőinek formálásmódjával és polifonikus technikájával gazdagítva klasszikus magaslatra emelte. M. Lantfantáziák, lantátiratok (motetták, chansonok, madrigálok, lengyel dalok). Irod. Haraszti Emil: Un grand luthiste du XVIe siècle (Révue de Musicologie, 1928); Gombosi Ottó: Der Lautenist Valentin B., Leben und Werke (Musicologica Hungarica II. Bp., 1935).
