Báthori István, ecsedi
Báthori István, ecsedi (? – Dévény, 1530. máj. 3.): nádor. Születésétől kezdve sánta volt. 1507-től zalai főispán, az udvari párt tagja, 1508–10 között Bornemissza Jánossal együtt Lajos kir. nevelője. 1510-ben budai várnagy, 1511-ben temesi főispán lett. 1514-ben mint a főnemesség egyik vezére szerepelt, Dózsa elől Temesvárra menekült, s Szapolyai János erdélyi vajdától – az addigi ellentéteket mellőzve – kért segítséget a Temesvárt körülzáró paraszti csapatok ellen. Szapolyai ezt meg is adta. Mint a főnemesi párt egyre inkább kiemelkedő vezére 1519-ben nádor lett. Tisztségében kifejezetten a saját és pártja érdekeit képviselte, a török támadás elleni védelmet elhanyagolta. Szalkai László érsekkel együtt a legnagyobb befolyása volt az udvarnál, hatalmát az sem csorbította, hogy a köznemesség átmenetileg kétszer is lemondásra kényszerítette (1523, 1525). A mohácsi csata után kirabolta a menekülő pécsi káptalant, Ferdinándhoz csatlakozott és annak nádoraként halt meg. Hatalmas birtokot örökölt, ezeket az udvarnak adott kölcsöneiért kapott zálogokkal növelte. – Irod. Fógel József: II. Lajos udvartartása 1516–1526 (Bp., 1917).
