Beke Manó, Beck
Beke Manó, Beck (Pápa, 1862. ápr. 24. – Bp., 1946. jún. 27.): matematikus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1914). ~ József hídépítő mérnök bátyja. A bp.-i tudományegy.-en 1883-ban matematika-fizikaszakos tanári oklevelet szerzett. 1884-ben doktorátust tett. Főreálisk.-ban tanított, majd az 1890-es évek elején egy évre Göttingenbe ment, ahol Felix Kleinnel került szoros kapcsolatba. 1895-ben a bp.-i Trefort utcai gyakorló főgimn. tanára, 1896-ban magántanár, 1900-tól 1922-ig ny. r. tanár a bp.-i egy.-en. A századforduló körül megindult matematikatanítási reformtörekvések élére állt. Az 1908-i római, 1912-i Cambridge-i, 1914-i párizsi matematikai oktatásügyi konferenciákon jelentős szerepe volt. A nők közép- és felsőfokú tanulmányainak egyik előharcosa. A Tanácsköztársaság bukása után haladó magatartása miatt elmozdították állásából, megfosztották az MTA l. tagságától, majd 1922-ben nyugdíjazták. 1945 után visszanyerte akadémiai levelező tagságát. Vizsgálatai a lineáris differenciálegyenletek irreducibilitására, analitikus függvényekre és az algebra egyes kérdéseire irányultak. Emlékére a Bolyai János Matematikai Társ. 1951-ben „Beke Manó-emlékdíj'' néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított az eredményes matematikai oktatás v. népszerűsítő munka jutalmazására. – F. m. Differenciál- és integrálszámítás I-II. (Bp., 1910-16); Determinánsok (Term. és Techn. 1915); Analytikai geometria (Bp., 1926). – Irod. Obláth Richárd: B. M. a nagy magyar tanár (A matematika tanítása, Bp., 1956. S. sz.).
