Erdey-Grúz Tibor
Erdey-Grúz Tibor (Bp., 1902. okt. 27. – Bp., 1976. aug. 16.): kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1943, r. 1948), elnöke, Kossuth-díjas (1950, 1956). Tanulmányait a bp.-i tudományegy. bölcsészkarán végezte, 1924-ben bölcsészdoktorrá avatták. 1924-től Buchböck Gusztáv intézetében gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus volt. 1928–31-ben áll. ösztöndíjjal Fajans müncheni, majd Volmer berlini intézetében működött. 1934-ben a bp.-i tudományegy.-en magántanárrá habilitálták. 1938-ban gyógyszerészi oklevelet nyert. 1941-től c. ny. rk. tanár, 1946-tól intézeti tanár, 1949-től az akkor létesült fizikai-kémiai és radiológiai intézet tanszékvezető egy.-i tanára, 1950-ben a természettudományi kar dékánja lett. 1952. dec. 6-tól 1953. júl. 2-ig felsőoktatási, 1953. júl. 4. – 1956. júl. 30. között oktatásügyi min. volt. Az MTA-n 1947-49-ben és 1959–64-ben osztálytitkár, 1949–50-ben, 1953–61-ben elnökségi tag, főtitkár (1950–53, 1956–57, 1964–70), 1970-től haláláig elnök. Vezető szerepet vitt az egy.-i oktatási reformtörekvésekben, a Tudományos és Felsőoktatási Tanács elnökeként (1961–64) létrehozta az első orsz. távlati tudományos kutatási tervet. Nagy érdemeket szerzett az akadémiai kutatóhálózat kifejlesztésében. Az 1970. évi akadémiai reform egyik kezdeményezője volt. A hazai elektrokémiai kutatás egyik kimagasló művelője; jelentős megállapításokat tett a hidrogén-túlfeszültség értelmezése, az elektrolitikus fémleválás, fémes kristályok elektrolitikus növesztése, fémek anódos oldódásának vizsgálata, az ionvándorlás jelenségeinek kutatása terén. Eredményeit 100-nál több dolgozatban tette közzé. Számos tankönyv és monográfia szerzője, melyek közül több idegen nyelven is megjelent. A román akadémia tiszteleti (1965), a szovjet (1966), bolgár (1969) és csehszlovák akadémia külső, az NDK (1963), osztrák (1969) tudományos akadémia l. tagjává választották. 1966-ban elnyerte az Akadémiai Aranyérmet, 1970-ben bolgár Cirill és Method-rendet. – F. m. Az atomokról és az anyag szerkezetéről. (Bp., 1930); Fizikai-kémiai praktikum (Proszt Jánossal, főisk. jegyzet, Sopron, 1934): Bevezetés a fizikai-kémiába (Bp., 1943); Elméleti fizikai-kémia (I-III., Schay Gézával, Bp., 1952, 1954, 1962); Fizikai-kémiai praktikum (I-II., Proszt Jánossal, Bp., 1965); Filozófiai tallózás a természettudományokban (Bp., 1965); A világ anyagi szerkezete (Bp., 1965); Az energia kémiai forrásai (Bp., 1967); Elektródfolyamatok kinetikája (Bp., 1969); Transzportfolyamatok vizes oldatokban (Bp., 1971); A fizikai kémia alapjai (Bp., 1972); Az anyagszerkezet alapjai (Bp., 1961, 1973); A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai (I-III., Fodorné Csányi Piroskával, Bp., 1972-1974); Kinetik der Elektrodenprozesse (Bp., 1975). – Irod. Szentágothai János: Búcsú E.-G. T.-tól (Magy. Tud., 1976. 10. sz.); Lengyel Béla: E.-G. T. (Magy. Kém. F., 1976); E.-G. T. (Magy. Kém. L., 1976); Polinszky Károly: E.-G. T. (Magy. Tud., 1977. 1. sz.); Márta Ferenc: E.-G. T. (Kém. Közl., 1976); E.-G. T. (Acta Chimica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1977); Kiss Tamás: Nagy tudós, termékenyítő szellem. 75 éve született E.-G. T. (Magy. Hírlap, 1977. 253. sz.).
