Faludi Béla
Faludi Béla (Baja, 1909. júl. 16. – Szeged, 1984. jan. 19.): orvos, biológus-genetikus, egy.-i tanár, a biológiai tudományok doktora (1965). Egy.-i tanulmányait Olaszo.-ban végezte. 1936-ban szerzett orvosdoktori oklevelet, majd laboratóriumi orvosi gyakorlatot folytatott. 1948-ban a bp.-i tudományegy.-en intézeti tanárként megbízást kapott a Biológiai Tanszék megszervezésére, amelynek első vezetője, majd 1953-tól tanszékvezető egy.-i tanára lett. 1973-tól 1979-ig, nyugalomba vonulásáig, beosztott egy.-i tanárként működött az Általános Biológiai Intézetből kialakult Származás- és Örökléstani, majd Genetikai Tanszéken. Kutatási területe a növényi szövettenyészetek és a gerinctelen állatok biokémiai-örökléstani viszonyai, valamint a molekuláris evolúció elméleti, ideológiai kérdései. Az ötvenes évek szovjet biológiai és genetikai irányzatának aktív képviselője és terjesztője volt, amelyről számos publikációja jelent meg. Doktori értekezésében hazánkban az elsők között foglalkozott a növényi szövetek rezisztenciáját kiváltó auxinherbicidekkel és a szövettenyésztés alapjaival. Egyik kezdeményezője volt az egy.-i szakképzés bevezetésének – F. m. A darwinizmus alapjai (Bp., 1950); Örökléstan (egy.-i tankönyv, Bp., 1961); Származástan (egy.-i tankönyv, Bp., 1974).
